Bátai Tibor : Nincs másik

2009.12.13. Bátai Tibor Vers 32
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Napnál világosabban

látszik,

a csillagokból is

ez szikrázik,

minden virágban

ez virágzik,

hamvadó tüzekben

ez parázslik,

lázban, ha lázadnál,

csak ez lázít,

az egész világból

ez világlik,

legfőbb hiányként

ez hiányzik:

nincs másik,

nincsen másik!

 

Ha volna:

lenne szép —

ne káromold

az igét,

hisz szeretnéd

hittel remélni

a csodát,

hogy átkelve

úgy fogsz partot érni,

ahogyan az írás ígéri.

 

Ám odaát

akármi légyen,

lesz bizonyosan

egészen más,

s nem mása annak,

amely most

vacogva

 

plakát-

harsányan

ázik,

műfüvet csírázik 

 diszkontok kövén, 

és nem ered meg

a látvány-falakban.

 

A földet, hol

fordulna termőre,

már régen

kiporciózták

előle,

s jövőnk érdekében

— mint mondják –,

éppen

azok sorolják

pazarló bűneit,

kik rotoros

szitakötőn járnak

a golyóbisnyi labdát lyukba

kergető exkluzív klubba,

villantani fogsort,

üzleti esélyt,

meg persze

válságot kezelni:

fölfakadó fekélyt

 

(s megóvni megint,

mi jog

szerint

törvényes jussuk).

 

S az orvos,

ki szikéhez nyúlni

fog

— maholnap már a

műtéthez mos

kezet –,

műhibáktól sem mentes

múltjából okult-e eleget?

 

Hogy igen:

hinnem

muszáj,

mert a “nincs másik”

nemcsak életünkre áll.

 

Amibe kapaszkodnék,

az utolsó szalmaszál.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.13. @ 11:05 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
Honlap