1.
A szél babrál. Kering köröttem,
biciklit les a kocsmafény,
az utca ásít, hálni készül,
a szögletekig fordul-térül,
majd elnyújtózik feketén.
2.
Kutattam emberarcokat,
kutattak emberarcok,
tükrök árulták titkaik,
s én vásároltam is, amíg
kevéske pénzem tartott.
3.
Arcomba bámul a világ,
hogy lázát hűsre fújjam,
s míg összezárom két kezem,
a nyomást hízott réseken
már megelőz a múltam.
4.
Az esőáztatott betűket
szép egymásutánba rakom,
és a lucsokból, cuppos sárból
napfényes istenigazából
kilépdelek egy mondaton.
5.
Óracsörgésre költöget
naponta föl a reggel,
de a legősibb vekkerem
születésemtől él velem,
s csöndjére ébredek fel.
6.
A végén minden összedől,
és az se biztos – voltam,
így nem is olyan keserű,
ahogyan fölém nő a fű
a csontomból lett porban.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.12. @ 13:45 :: Böröczki Mihály - Mityka
