Czirják Jolán : A Múlt jöv?je

2009.12.04. Czirják Jolán Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Szobája ablakát bezárta,
s behúzta függönyét a Múlt
Magánya bús lakát bejárta,
miközbe’ könnye egyre hullt.

 

Sötét falán az Élet árnya –
reákacsint a Nap hege,
jöv?je tán ma megtalálja,
s ölébe hull csalárd heve.

 

“Ne higgy a vágy örök tüzének!
Jöv?d se lesz tiéd soha!
Becsap, mid?n a szép szirének
dalukkal öltek – ostoba!”

Legutóbbi módosítás: 2009.12.04. @ 21:35 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"