Lassan-köt? betonba ágyaz életem – Cement-cihába töltött sóderpárnát is ad nekem – Kemény e fekhely, testemet mégis magábavonzza, s homokkal bélelt dunnám’ a félelem – kábult fejemre húzza. Meddig szilárdul még létemnek félkész börtöne? Mikorra présel ki magából végre Végzetem?! S – majdan kiszálló lelkemért – egy angyal eljön-e? Hogy fényárban fürödhessek – napáztatta, aranyló réteken…
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P
Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán.
Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!!
ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam!
A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is!
Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat