Miután elhagytam a kórházat, Árpival hosszú időn át nem találkoztam, míg aztán jó két év múlva újra összehozott a sors vele. Rehabilitációs beutalóval kezelésre mentem egy nemzetközi hírű gyógyüdülőnkbe. Régebbi töréseim utókezelése volt a cél. A pihenőben, a mellettem levő heverőből rám köszönt valaki. Néztem, ki lehet az, mert a hangja után nem ismertem rá. Kelemen Árpi feküdt ott, és felém fordulva barátságosan mosolygott. Ő is rehabra jött.
— Mi az, mi mindig ilyen helyen találkozunk? – kérdezte, de választ nem várt, mert folytatta is. — Emlékszel még, milyen ramaty állapotban voltam legutóbb? Most már sokkal jobban vagyok.
És mondta megállíthatatlanul. Úgy látszik a betegsége tette ilyen közlékennyé. Azzal kezdte, mikor elhagyta a kórházat, s otthon ápolta a felesége, járt hozzá egy gyógytornász is. A fia, Tibike már leérettségizett és a Katonai Akadémiára járt. Messzire került otthonról. Lassan-lassan annyira gyógyult, hogy bot segítségével kimehetett az utcára, üzletbe, meg bárhová, csak a beszédjén érződött valami idegenség. Egy kicsit galuskás maradt.
Egy év elteltével azon kezdett gondolkozni, hogy részmunkaidőben visszamegy a művelődési otthonba dolgozni. Unta magát otthon. Az új igazgató örömmel kapott a segítség után, lévén új a szakmában és a várost sem ismerte, úgy érezte, nem tud megbirkózni a napi feladatokkal. Árpi pedig boldogan segített. Ha táncolni nem is tudott, meg szónokolni sem — igaz Démoszthenész is dadogós volt —, de ötletekkel, tanácsokkal, a régi kapcsolatai felhasználásával jó szolgálatot tett a művelődési otthonnak. Színjátszó csoport, dalárda, tánckar, százféle szakkör beindítása lett munkájának az eredménye. S mindezt betetézte egy helyi lap elindítása.
Magánélete már korántsem alakult ilyen jól. Miután a fia végzett a Katonai Akadémián, a hegyivadászokhoz kapott beosztást, fenn az északi hegyek vidékén. Liliana a fia után ment, és ott vállalt tanári állást abban a helységben, ahol az egység állomásozott.
Árpi egyedül maradt. A gyógytornásznő jár hozzá heti rendszerességgel, s lehet, oda is költözik…
Legutóbbi módosítás: 2009.12.02. @ 11:00 :: dr Bige Szabolcs-
