dr Kocsi Katalin : Egymást tagadva akarás

A szerkeszt? el?szava: Ünnep van, örvendjünk!

Szétázott újságok rongyain
Még a tegnap pihen el.
A holnapi emlékeid el?l is
Riadt gondolat – galambok
Rettennek az éjfélbe.

 

Nem is oda talán, nem más

Varázs kapuján kopog a

Magány. Nélkülünk nincs is

A talán, melyben remény

Tölti fel a találkozást.

 

Kocsma-pára g?ze ?z a jöv?

Elöl, t?led és magamtól el,

Hol tudom, hogy a halál

Vár, mint Kékszakállú

Termeiben a varázs,

Mit sosem tudok

Meg talán.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.26. @ 11:54 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.