Egy sámlin ül bennem
A szoba meghatározatlan
Négyzetméterén
Két ablakon süt be a fény
Gondolatait még illik ismernem
Emlékeimb?l ha máshonnan nem
Érzem is ahogy mozdulatokat
Produkál a sámliról felállva
Ósdi szekrényhez lép kitárja
Ajtó-szárnyait polcokon
Könyvek százai tudja hova nyúljon
Magából-ismer?s hiányra keres
Magyarázatot gondolatra vezet?t
Vagy új hiányra ahogy jön sora
Szeme mögé figyelem lopódzik
Önmagát fakasztja kíváncsisága
S ott áll a forrás eredeténél
Ahová minden tudat igyekszik
Független attól hajnal van vagy éjfél
Mint szarvasok híves pataknak
Figyelme támpontokat rögzít
Szíve árterében áldozatok
Vízmosta gyökereken fennakadva
Végigtekintve a romlás tárgyain
Visszateszi a könyvet helyére
Ajtószárnyakat csuk fordul vissza
Úgy tudva kétszer nem ülhet le
Ugyanarra a sámlira
Legutóbbi módosítás: 2009.12.12. @ 14:14 :: dudás sándor