A Varázsló egész délelőtt lóhalálában sumákolt, hogy délután el tudjon lógni, és a vérszívásra szakosodott bankoknak némi alamizsnát vigyen. Mint a frissen kikelt kakukkfiókák — amikből természetesen később keselyűk lesznek — csak tátogtak és „pénzt akarok, pénzt akarok” sikongatással verték fel a belvárosi dzsungel megszokott csendjét. Az autók dudáltak, a járókelők anyáztak, a rendőrök szorgalmasan bírságoltak. Mindenkit. És mindegy, miért.
Itt mindenkinek van vaj a füle mögött, ami a nyugati tejipar fejlett mivoltát hűen tükrözi. Ezért persze mindenki mosakodni jár a bíróságra, némi sikerrel, mert azoknak is van vaj a fülük mögött, így átérzik a problémát.
A rendőr el sem megy a tárgyalásra, mert nem ér rá megírni a feljelentést, így általában nyert ügye van a sok birkának. Egy bírói ejnye-bejnyével meg is ússzák.
A Varázsló rosszkedvűen közeledett a bank felé, mert ott csak a bankárnak van kedve vigyorogni. Na ekkor egy aranyszínű, nyitott sportkocsi vágott elé. Két, láthatóan muszlim hölgy ült benne, fekete lepelben, csak a szemük volt látható, és felhangosított magnóból az AC-DC együttes Országút a pokolba c száma bömbölt. Varázsló nagyot nyelt, és azonnal nem volt sürgős megetetni az éhező fiókákat — fiókokat — bankfiókokat — nem ragozom tovább.
Még valahol drukkolt is nekik, hogy talán ezek most elveszik a kedvüket a sok csipogástól, vérszívástól. Sajnos ezekben sem lehet mindig bízni. Talán valami diszkósított kígyóbűvölő nóta még belefért volna a képbe, de a csápoló temetkezési vállalkozók semmi esetre sem.
Varázsló dühösen rontott be a bankba, sehol egy halott, sehol egy túszdráma, sehol egy robbanás. Szörnyűség, és megint csak szörnyűség.
A bankárkák éhesen csipogtak, és az utolsó centet is kiszedegették a Varázsló amúgy is vékony erszényéből.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.07. @ 12:15 :: George Tumpeck