H.Pulai Éva : Böröczki Mihály Jégvirágok

Nyomtatás

MEGHÍVÓ

A szombathelyi

Berzsenyi Dániel Könyvtár

tisztelettel meghívja Önt

2009. december 18-án 17 órára

a könyvtár el?adótermébe

Böröczki Mihály

Jégvirágok

cím?

verseskötetének

szerz?i estjére

Az est közrem?köd?i:

Büki Boglárka versmondó

Csonka Ern? fest?m?vész

Kristofics Adél versmondó

Zsapka Attila énekmondó

Részlet az El?szóból:

“Az érett kor költészete nagyon gyakran: a gyermekkor költészete. E kötetnek már a címadó verse is a rég let?nt falusi tündérvilágba visz, melynek rusztikus Atlantisza gyakrabban és elevenebb színekkel merül föl az évtizedek mélyér?l, mint az élet újabb színterei. A XX. század közepének mélyszegény vidéki világa sok tekintetben közelebb állt a középkori vagy ókori faluhoz, mint a mai technicizált, de otthonosságát vesztett világunkhoz. Akiknek vannak emlékeink róla, bizonyosan nagyobb beleérzéssel olvassuk, de mások is értékelhetik a Böröczki Mihály verseib?l szinte kaleidoszkóp-szer?en kielevened? szociografikus életképeket (pl. A stoppolókörte, Apám borotválkozása) és néprajzi-társadalomtörténeti rekvizítumokat (pl. Kukoricakévék, Demizson, Dózni, Tragacs, Apám viharkabátja stb.), vagy éppen a szabályos etnográfiai leírásként is megálló emlékidézéseket (pl. Kukoricafosztás, Vermelés, Libatömés, Libamellesztés). A kenyérre megszegése el?tt keresztet „író”, de írástudatlan nagyapa létbeli otthon-léte ugyanúgy iránya lehet a költ?i és olvasói nosztalgiának, mint a sokszor banalitásként fölvet?d?, környezetjellemz? tárgyak vagy lények egyike-másika (a szalmakazaltól a lapulevélig). Ha a visszatekint? versek képi világa nem is mindig formáz szilárdan egységes szerkezetet, ha a jambikus iramlás gyönyöre néha elragadja is („Ha dalt iramlok, híja van az észnek” – vallja be e mámort a Csillagvonulás-ban), a m?kedvel?k üres pátosza mindig távol marad t?le, ihlete sosem légb?l-kapott.

A köznapi fájdalmak-örömek, a futó hangulatok versbe-emelése mellett el?fordul valami proletáros hetyke keserv, mely József Attilát juttatja eszünkbe, miként a szerelmes, egyszer? dalok is, bár ezekben nem a hiány az úr, mint Attilánál. Az immár tág perspektívát nyújtó saját életút értelmezése a kötet vége felé egy-két elgondolkodtató verset eredményez, s még rokonszenvesebbé teszi ezt a nem éppen bonyolult, hanem emberi és közvetlen lírai világot:

Kikristályosodik a pillanat,
a légzés elmegy, ott maradsz magad,
az ösztönöd még vissza-visszatáncol
az óriásira duzzadt világból,
de nincs fogódzó, elhagyod er?det,
hogy idemaradásodat legy?zzed,
hisz messze látsz már, irgalmatlan messze,
két latorra, s a középs? keresztre,
s mint szétszakított út végén a vándor,
kitántorogsz a megpördült világból.

(Útszakadás)

Gyurácz Ferenc”

Böröczki Mihály

ÉNUTAM

Belátom, akármit csinálok,
kilóg a cip?mb?l az átok,
és megismernek a legyek,
?rz?je vagyok már a b?nnek,
így azt sem tudom hova t?ntek
a gyerekkori verebek.

Porról pörölök, nyári sárról,
egy ághegyére fújt világról,
és várom, hogy majd nagy leszek,
de háború van szerte-széjjel,
és azt álmodom minden éjjel,
hogy meztéllábam elveszett.

Hát ma sem értem, minek hittem,
hogy hátizsákban visz az Isten,
és rám találnak a hegyek,
mégis gyönyör?, csoda szép volt,
ahogy naponta nyílt az égbolt,
és megengedte, hogy legyek.

A kötethez a szombathelyi Libra, Alexszandra könyvesboltokban, illetve a szerz? útján utánvéttel lehet hozzájutni.