Minden, amit nézek, a ködökbe mállik,
Mint a tisztítási karc a szemüvegen,
Úgy alakul bennem lassan a szerelem,
S ahogy a Nem szabad! véleménnyé válik.
Mert nagyon akarom. Mással, ha vele nem.
A föld közeledik egészen a nyálig,
És megragad a füst, sárguló kezemen.
A kuka peremén nyomom el a cigit,
Gondosan morzsolom, aludjon az izzás,
Aztán a csikkemet, akármilyen visszás,
A járdára dobom. Másé nem fekszik itt…
Ez csak egy gondolat, és megszegett tiltás.
Elszégyellem magam, hát iszom egy kicsit.
Lélekben jó vagyok, az utat felsöpri más.
