1. Nőrablás, szökés, kaland meg ilyesmi
Pandúr a fajtiszta keverék, kártyát vetett a verandán. Remek, fagytól, hótól védett hely volt. Oda még a legbőgőbb nyári szélvihar sem verte be az esőt. A kényelem netovábbja, viszont a szalmával megtömött vesszőkosár volt, amit a házőrző gazdája rongyos katonaköpenye takart. A bolhák is imádták a békebeli finom posztót. A kutya tán észre se vette, hogy a kabátot mások is lakják. Felette a falon ósdi kakukkóra is díszelgett, amiből óránként Frédi ugrált elő időt jelezni. De valamiért már réges-rég nehezteltek egymásra, de már maguk is elfelejtették, hogy miért? Pandúr türelmesen várta Jani barátját, a szomszéd porta őrzőjét. Alig várta, hogy megjöjjön, hogy rögtön elkezdhessék verni a blattot. Bizony hosszú, unalmas az éjszaki őrszolgálat.
Pandúr felpillantott a teliholdra. Az éppen tíz órát mutatott. Lerakta a paklit, s sóhajtozva kikecmeregett a kosarából. Betette az ellenőrző kártyát a blokkolóóra nyílásába, amit a gazdája szerelt a falra, mert egyszer, egy éjjel lába kelt egy libának. — Csúnya eset volt; az emlékéből is törölte. Már éppen indulóban volt, de visszakézből még szájon kapta az éppen kiugrott Frédit. A kakukkmadár, duzzogva visszamászott helyére, de magában bosszút forralt. Elhatározta, hogy nem tizenegykor, hanem valamivel korábban fog a házából kijönni. Akkor aztán lesz nagy meglepetés! Valami mocsokkal fogja leönteni ezt a verekedős dögöt.
Időközben Pandúr az álmában szuszogó öreg almafa alá ért. Zseblámpájával rávilágított a földre, de csak a bál utáni szokásos verekedést látta, ahogy a cserebogarak pofozkodtak. Atyaian megmosolyogta őket, majd elindult az orgonabokorhoz, hogy elvégezze testi szükségletét. Hátul a csirkelakban békésen aludtak vaságyaikon a tyúkok, csak a vén Jenő a kakas forgolódott a matracán. Utóbbi időben erős gyomorégés kínozta. Restellte a tyúkjai előtt, ezért csak éjszaka rágta el a kovászos uborkáját.
De most nem evett. Szívét majd szétfeszítette a bánat. Torka elszorult, és nem tehetett róla, hogy szeméből némán folytak a könnyek.
— Mért bőgsz Jenő? — könyökölt be az ablakon a házőrző, miután visszagombolta a dolgát.
— Nem bőgök. Idegbajos, vén tyúknak gondolsz? Pedig okom lenne rá. Ugyanis holnap leölik Csillát!
— Csillát, a disznót? — nyitotta tágra Pandúr a szemét.
— Csisst! Ne olyan hangosan. Felébrednek a tyúkjaim!
— Ez hihetetlen, nem lehet igaz! — dadogta a megdöbbent házőrző.
— Dehogynem. A gazda mondta a feleségének még csizmahúzás közben, hogy mossa ki a dézsákat, mert holnap disznóvágás lesz — suttogta Jenő.
— Most pedig jobb lesz, ha békén hagysz; aludni akarok. Látogasd meg Csillát, s próbáld megvigasztalni. Különben is, ez a te dolgod; te vagy az udvar főnöke. — Evvel Jenő becsapta a tyúkól ablakát, majd visszazuhant a matracára. Már szabadjára engedhette könnyeit.
Pandúr egy darabig mozdulatlanul állt, majd összeszedte magát és kötelességére gondolt. Sietve elindult a favágató felé, ahol Csilla lakott. Már csaknem odaért, de hirtelen majdnem sóbálvánnyá vált. Beledermedt a látványba. Disznó Csilla ólja üresen tátongott!
2. Merényletes rablás, izgalom, talány
Az ebédpitvar délre néző oldalán, a bejárati ajtó félzsanéron lógott. Pandúr remegő ujjakkal felkattintotta zseblámpáját, és méterről méterre átpásztázta a területet, de csak a mosatlan vályút találta, amiben alul még jócskán volt moslékmaradvány. A kutya rosszat sejtett. Biztos, hogy vacsora alatt közbejött valami tragikus esemény, mert Csilla soha sem hagy ételmaradékot. — Hiszen közismert gourmet volt. Aggálya beigazolódott, mikor zseblámpa fényét feljebb irányozta. A kerítésből három léc hiányzott. Pandúr káromkodott; örömében vagy bánatában? — még ö se tudta. — Megszökött a sörtés, megszökött – motyogta, de összeszedte magát, és határozottan elindult, hogy Csillát megtalálja.
Az első parancs: A házőrző feladata, az Udvar őrzése! Szolgálatban félre kell tenni a privát érzéseket; – Dienst ist Dienst! — ez az aranyszabály! Alig ment néhány lépést, átbukott egy testen. Kegyetlenül beverte fejét a fűrészbak szélébe. Zúgott a feje ezért, kivette a zsebéből a gyógyszeres laposüveget, és lehajol a fekvő alakhoz. Meglepetésében majdnem kiejtette zsebéből a gyógypálinkát. A földön Jani, a szomszédék majordómusza feküdt, akit hiába vár már ma este kártyázni. Pandúr aggódva Jani fölé hajolt, majd bevonszolta a kosarába. Azért még körbejárta az udvart, de már nem látott semmi gyanúsat.
*
Frédi a famadár, friss ürüléket kevert a moslékba, majd megnézte zsebóráját. Öt perc múlva lesz tizenegy. Óvatosan az ablakig ment, ahonnan óránkén kiugrik időt mondani. Kilesett a résen. Sötét volt, de felismerte, hogy a kutyakosárban fekszik az a dög. Kinyitotta halkan az ablakot, és az edény tartalmát ráborította a fekvőre. Mélyen beszívta a levegőt, hogy egy szuszra, elbömbölje a tizenegyet, de akkor váratlanul egy vasmarok szorította össze gégéjét…
Holnap jön a következő rész
Legutóbbi módosítás: 2009.12.01. @ 18:05 :: kisslaki
