A kút mellett maradt kövem,
eddig élt a temperás bogár,
mit nyáron kedvem festett éjszakákon át,
hó-altatóra szárnyat bont ma tán,
vagy száz színét fonják most hópihék,
s copfjára jégvirágot tűznek csillogó fagyok,
tavaszra már csak kócos folt marad nekem,
mit meg tudnék ölelni bár, elérni nem.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.14. @ 12:54 :: Kőmüves Klára
