Ígéretek jártak rám az éjjel,
beteljesülni vágytak arctalan,
utam mankói sorban törtek össze,
eljátszottam a szelíd hontalant,
kihez, ha jönnek múlt emlékei
hellyel kínálni képtelen,
s pirongva tagad megtörténteket,
hogy a holnap szebb legyen.
Eladtam ócska esküim,
lelkem ígéretek házában végkiárusít,
már nem is emlékszem,
ki bélyegezte rám e terhet;
soha nem hihettem senkinek,
s hiába kecsegtetőek holnapok,
hinni, már bennük sem tudok.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.07. @ 16:54 :: Kőmüves Klára