Anélkül, hogy ne bántsa eszem a szívemet,
elmondani talán nem is lehet;
jött a karácsony, kocsma el?tt a sok gyerek.
Sokan, sorban, talán nagyság szerint,
nem akarok bántani, de az ott, megint
bent mulat, néha kályhára koccan túlittas feje,
az asszony meg ölén a legkisebbel,
alkoholos teje, nikotinszagú lehelete.
A többi gyerek kint papucsban, félcip?ben áll,
nem a Jézuskára, de megváltóra vár.
Én boldog karácsonyt kívánva elt?nök a sarkon,
( megjegyzem; szeretem az embert )
mire a postához érek
arcomra írva a hideg széljegyzete;
Az ilyen lény, vajon ember-e?
Legutóbbi módosítás: 2009.12.25. @ 13:43 :: Kőmüves Klára