Fuldokló viták hörögnek a parton,
elmerülni vágynak, de az ember önző és erőszakos,
viselkedése már elégtelen,
szemérmetlenül személytelen a düh,
ha mosollyal arca szegletén figyeli mások szenvedéseit.
***
A béke jó, a béke szép, de az embertől épp oly távoli,
mint zsarnoktól a beismerés, ha tévedett s felismeri.
***
Igazunkhoz mindig szükség van egy kisebb csatatérre,
míg a szeretet, igazságérzetünk fontosságát figyelmen kívül hagyva
kiül a térre, csendben galambokat etet;
néha csak a jó időben elnémulás az, mi békéhez vezet!
Legutóbbi módosítás: 2009.12.11. @ 10:36 :: Kőmüves Klára