A dombról gömbölyödő pára
befurakszik a fák hajába.
Mint szürke vattakabát alja
a földet az égig betakarja.
Borzongat erdőt, réteket,
madárba fojtja az éneket.
A szivárványos apró cseppek
a holt avarba lehevernek.
Aztán valaki úgy akarja,
a mindenséget kitakarja.
Amit rejtett sűrű fátyol,
őszi fényben elém lángol.
Helyrebillent most a világ,
fényben fürdik a kopasz ág.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.09. @ 11:35 :: Adminguru