Nagy Horváth Ilona : Csend

2009.12.09. Nagy Horváth Ilona Média, Vers 41
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás 




(meghallgatom)




 


Emberöltő


hajol fölénk,


 -látod?




És reszket a szája.


Kutyákat küld szaggatni csendünk,


túl messzire mentünk


– törvényt ordít


a veszett világ,


s míg nyála fröccsen,


árnyékodba bújok


nem szólva


semmit az összetartozásról.




–




Ki értené,


a zajtalan csodaváró napok


mégisreménytelenségét?




Nekem csak hozzád


van már hangom,


csupa virág harangom


langy sziromhullása


csendimára hív.


Istenem,


én nem lehetek más.




Árnyéka, része


cseppnyi fénytelensége,


árvasága,


csillagvágyas űr…


magamba iszom mind


az álmait.


Ágyam kibontva, fölé hajolok,


néma bölcs,


arcot simít az emlékezet.






Tedd le most egy percre, amit tartasz,


és nézd meg jól,


megőrzött mindened,


de amit álmodik a holnap,


a te erős,


a te


engem féltő,


szép,


minden-kezed.







Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Adminguru



	
		
	
	
		
	
	
		
	
	
		
	
	
		
	
	
		
	
	
		
	


	

	

			

	

		
			Szerző Nagy Horváth Ilona		
					
				
					315 Írás				
			
			

			

			Bemutatkozó /DÉEMKÁ - Elágazások antológia/ Hozzávetőlegesen 2008-ban dezertált konyhaszolgálatos: Nagy Horváth Ilona. Precízebben: született Nagy Ilona, elálélt úgy száz évig, majd egy mérsékelten csendes lázadással újjászületett mint Nagy Horváth Ilona, amikor is klaviatúrt ragadva elkezdett önkifejezni vagy mi. Lőn forradalom, szabadságharc, szabadság… harc… Kívülről nézvést valami ilyesmi. Bentről bonyolultabb. Azt hiszem, leginkább mégis szabad vagyok. Egyedül magam határolom magam, ugyanúgy tartozom mindenkihez, ahogy senkihez. Nem hiszek sem a korban, sem a vérben, az emberekben hiszek, s ennél fogva semmiképp nem nekik, egyedül magamnak. Emberi természetem szerint ezért aztán magamhoz és a magaméihoz tartozom a legszilárdabb kötelékekkel, így ha finoman akarunk fogalmazni, márpedig egy antológia megtisztelő mezőnyű sűrűjében miért ne tennénk, kötődéseimből – egy sima, egy ordított… - nem jönne ki túl hosszú sál, még lustával szedve sem. No ezen rövid, mondhatni szűkre szabott sál fojtogatásában hörgöm, hajigálom, szerkesztem, álmodom, illesztem, jajgatom, bogozom, szaggatom össze írásaim, csapongó – fentebb cizelláltabb megfogalmazásban szabadnak aposztrofált – valómnak megfelelően mindenféle jármódban, ahogy épp a kedvem hozza, időmértékben, szabadlábon, szimultán, spontán és mindenhogy, azért a korty levegőért, amit ilyekor nyerek. Vezérelvem, hogy az embernek ne legyenek elvei, gondolatai legyenek. Katonagyerek voltam – szoktam még elmondani, látszólagos, de leginkább időszakos terminátorságom soványka magyarázataként, hiszen mikor még csak én tudtam, hogy vagyok, anyám, apám katonaként szolgálta a hazát. Suttyomban fogantam és állítottam össze magam belőlük, lett is meglepi: nem elég, hogy a testvéremnek csak féltestvére lettem, még csak nem is keresztelhettek Jóskának. Némi vállvonogatás után anyám nevét kaptam, meg a nővérem ruháit. Ilyesformán a már igen korán igen alacsony népszerűségi indexemre való tekintettel hamar természetes lett, hogy a fegyvert mindig, minden körülmények között fel kell venni, és nem tenni le, amíg egyvalaki is áll. Nagy meggyőződéssel szoktam bemutatkozó gyanánt lerángatni magamhoz József Attila sorait: „ s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz”, mert noha az őzet eleddig nem látta senki, jelentem, én hiszek az őzben. És bár a külvilág számára még ez is felfedezésre vár, mondhatni, titok: valójában királylány vagyok.		

				

									
						
						Honlap
					
																																			





Hasonló írások











































	

				
					

				Média			

			

	

		
			Itthon vagyok		
	

	

2016.05.27.
Thököly Vajk
Média, Vers
3
	

		

                    
                    Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
                    
                
Nyomtatás A debreceni toronytalálkozó margójára. Hallgasd meg!   Írta Thököly Vajk Előadja Ézsiás Péter Rajz és animáció Kupe László Közreműködik Csíki Elemér   Szöveg:   A vén hepehupák között ringatta bölcsőmet anyám, itt születtem, itt nőttem fel, kis falum, szép [… Tovább]