2010. 01. 01.
Persze tudta Ferenc nagyon is jól, hogy mir?l beszélek, hisz a királlyal akkoriban sok magyar f?úr nehezen állt kedélyesen szemközt. Csak háborogtak sorban, hogy hatalmukat Ferdinánd minden rendre-módra igyekszik keményen megtépázni. Az én uram is h?sködött más urakkal egyetemben. Nem tudom, mivégre, de olyan balgaságot is ki akartak csikarni Ferdinándból, hogy az összes végvár vezére csak magyar ember lehessen. Ennek a botor gondolatnak is kitalálója az én uram lehetett. Meg azután a török is csak panaszkodott egyvégtében, hogy Nádasdy nem figyelmezi a békekötést, hanem mindezek ellenére rendszeresen portyázik ?ellene. Így teltek az évek, egyik a másik után, mint a rövid napok, oly gyorsan követték egymást. Kora tavasztól kés? ?szig magányosan, mert Ferenc hadiutakat járt és szervezkedett a cimboráival. Mostani helyzetemhez képest ugyan zajosabban, de mégis szabadon és tele reménnyel, hogy majd a következ? évünk sokkalta szebb lesz az el?z?nél. Az 1584. év karácsonya immáron a kilencedik karácsonyi készül?dést jelentette közös életünkben. Örömmel, irányítottam, tettem-vettem én is, bár titokban fájó szívvel gondoltam arra, hogy ez a karácsony is gyermeki ricsaj, zsibongás nélkül telik el.
Ekkoriban sok volt a tennivaló, hisz az udvari népekr?l is mi gondoskodtunk, és a falvakban is igyekeztünk némi karácsonyi hangulatot el?segíteni.
A készül?dés már jókorán elkezd?dött, a szolgák egy része betanulta a szükséges játékokat. Ezen évben úgy döntöttem, hogy a vidámság kedvéért a pásztorjátékot adják el?, amikoris az öreg, süket pásztort kertegeti az angyal, de igen nehezen bír vele. Elkezdtük a vár feldíszítését is, azonmód, hogy a falakra feny?ágakat kalapáltunk jó er?sen, hogy a vihar le ne tépje. Ebben Ferencé volt a f?szerep, ott ellen?rízte és irányította a tényked?ket. Kellett is az er?s kéz, mert a veszedelmes hófúvás még elfújdogálta volna a dologra rendelt kezeket. Én pediglen a házban álltam helyt, mert itt is nagy volt a sürgés-forgás. Szénát kellett az asztalokra helyezni, majd azt letakarni terít?kkel, a sarkaira pediglen fés?t, kaszakövet, kést rakodtak a leányok. Az asztalok alá is elkészült a teli szakajtó zabbal, búzával, kukoricával megrakva, erre meg rákerült a lószerszám. Minden asztalunk így lett feldíszítve, közepén egy kicsinyke szénából összerakott angyalkával.
Nem volt könny? dolog a konyhában sem, mert ugyan a böjti vacsora mindössze dióból, almából, mézb?l, fokhagymából és böjti vajas bablevesb?l állott, de mindezen éhezéseket a következ? napokon sokszorosan bepótoltuk. Ilyenkor azután az asztalok roskadásig voltak tele mindenféle húsétellel. Karácsony másnapján a szolgálók sorban álltak a nagyteremben, és Ferenccel megajándékoztuk ?ket egy-két tallérral. Volt ilyenkor örömködés, hálálkodás. Azután lassan újra el?kerültek a hétköznapok, de én ezen a karácsonyon búbánatos változáson mentem keresztül. Nem volt elég már az esti-reggeli ima a gyermekáldásért, eldöntöttem, hogy az udvaromban nagypocakú asszonyszemélyt nem viselek el. Látványuk olyan er?teljes fájdalommal hasítottak testembe, hogy kicsinyke híja volt annak, hogy ott rogyjak össze azon minutomban.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: P. Szabó Mária
