Ponyvát borít fölénk az éj,
kagylóhéjunkat szétnyitja,
fájdalomcellákat ápol,
bolond gondokat zár vissza.
Átfest harsány, s bánatos színt,
gyöngyházfényt villant az árnyra,
és majd hajnal-riadáskor
mérhet?vé válik szívünk
halványodó dobbanása.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.08. @ 15:45 :: Péter Erika