MÁSODIK FELVONÁS
Első kép
Szín: Ugyanaz.
Első jelenet
(Igor, Mása, Bolsoj)
Mása
(26 éves, kövér, ápolatlan, slampos nő. Hisztizik, toporzékol. Igornak):
Nyet, nyet, nyet, pápuska! Én nem lenni hülye! Én nem akarni ütődött Lajost! Lajoska lenni idiótszkij!
Igor
(60 éves, öltönyös, mackós úriember. Nyugtatgatja Mását):
Mása, Másenka! Nyúgalom gálámbocska! (Ölelő karokkal hívja magához.) Igyi szudá málenkij gyévocska, igyi szudá, gyere ide, lelkecske! Púszit pápúskának!
Mása:
Nyet, nyet, nyet! Kell a fészkes „fenéknek” az az ostobácska Lajoskácska!
Igor:
Igyi szudá, kicsi lányka! Gyere ide, gyévocska! Adj egy púszit pápuskának! Minden lesz rendbe, dá?
Mása:
Pfuj! Csókolgassa magát a Vlagyimir Iljics! Tudom ám, hogy mit akar, nem vagyok én pulyka!
Igor:
Libá!
Mása:
Ne libázzon pápuska, kíkaparom szeme! Nem szégyelli magát? Azt hiszi maga lenni cár atyuska? Magának szabad mindent?
Igor:
Na, na, Másenka, nana! Szabad így beszélni pápuská? Lesz pofonütögetés, ha te nem fogadni szót, balsoj ruszki brigagyírosnak! Én mondani: Lajoska, akkor Lajoska! Konyec! Befejeztem!
Mása:
Nyet! Én egyszer látni fajankócskát! De hallom ám híreket! Ütődött az, idiótszkij! Ha magának olyan kell, megérdemli! Én hozzá nem menni!
Igor:
Mása! Elveszíteni türelem! Te nem érteni? Kell nekem magyar biznisz! Te hozzámenni gyagyáshoz, ez lenni parancs! Befejeztem, konyec!
Mása:
Pótyogtatok rá, pápuska! Akkor se! Nyet, nyet, nyet! Én nem akarni boldogtalan lenni!
Igor:
Kikapol gyévocska! (Fenyegetőn int a kezével.) Eltángálni téged bálsoj lapát tenyér!
Mása:
Akkor se! Nyet! (Odaáll Igor elé.) Üssön csak pápuska, üssön!
Igor (Bolsojnak):
Bolsoj, igyi szudá!
Mása:
Papuska, nyet, nyet, ne bántson! (elszalad)
Bolsoj (36 éves, alacsony, vézna alak, odamegy Igorhoz),
Igor:
Nu Mása, vége könyörgésnek! Választás! Vagy Lajos, vagy pófon!
Mása:
Üss pápuska, üss, ha akarsz! Én lenni mártírocska gyévocska!
Igor pofon vágja Bolsojt
Igor:
Akarsz még te, te szagos kölök?
Mása:
Üssön csak, üssön! Verje agyon, akkor sem! Nyet, nyet, nyet!
Igor pofozza Bolsojt
Mása:
Elég, elég, pápuska! Rendben van, megnézem magamnak gyagya málcsik, aztán meglátom.
Igor:
Harasó, galambocska, harasó! Te lenni ókos gyévocská! Gyere ide virágocska, púszit pápuskának!
Mása:
Na hagyjon engem békén, gonosz pápuska, púszilgassa magát a Leonyid Iljics! Pápuska! Megmondjam magának kit szeretek?
Igor:
Ez nem lenni kérdés? Te szeretni Lajoska!
Mása:
Frászt! Én szeretni Aljoska! Én szeretni gyönyörűséges Aljoska!
Hirtelen kialszik a villany, félhomály van a színpadon.
Igor:
Setét van! Setét Aljoska, kiszúrom a szemét, ó a szemét! Szemét vetett az én gyévocskámra! Bolsoj, igyi szudá!
Bolsoj félve odamegy Igorhoz.
Mása:
Ne bántsa pápuska! Bolsojka nem tehet semmiről!
Igor:
Bolsoj, feljegyezni! Hazamegyünk Ukrajna, Aljoskát küldeni szakszervezet Csernobil, kettő hét nyaralás.
Bolsoj a sötétben jegyzetel.
Mása (hisztizik):
Nyet, pápuska, nem akarom! Nyet, nyet, nyet!
Igor:
Másenka! Hazajön Aljoska nyaralás, és világit, mint Vaszilij Blázsennyij, éjszaka! Megérteni? Vagy szót fogadni, vagy Aljoska világít! Befejeztem, konyec!
Második jelenet
(Előbbiek, Huzat, Szivacs. Később: Bamba)
Szivacs tolókocsin betolja az Elvirának öltözött, lefátyolozott Huzatot
Igor (tapsol, Huzatnak mondja):
Brávó, brávó, krasszívüj temetés! Én nem látni még soha, ilyen gyönyörű temetés! Nu pagagyíj naccsága?
Huzat (Szivacshoz, súgva):
Mi van? Mit pofázik ez?
Szivacs (Huzatnak):
Tudja a rosseb, te csak bólogass, mintha minden világos lenne!
Igor (Huzatnak):
Bálsoj tragédija Elvira, szomorú tragédija! Én lenni bálsoj szomorú brigagyéros! Nu madame, hol a vónát?
Huzat (ijedten Szivacsnak):
Vónát? Mi az a vónát?
Igor:
Csihuhu vónát! Huhuhuhúúú, sihuhuhu-sihuhuhu vónát.
Huzat (tanácstalan):
Milyen vonat? (Fejéhez kap, mint akinek világosság gyúlt az agyában.) Ja, a vonat! A vonat jön, a vonat az jön, az már csak olyan. Legalábbis remélem, hogy jön.
Igor:
Kágdá?
Szivacs (Sziszeg a fogai közt.):
Anyád!
Igor (Szivacsnak):
Anyád? Sto anyád?
Huzat (magyaráz):
Anyádszalóknál van a vonat, érted? Csihuhu, Anyádszalók, jön vonat, huhúúú! Nemsokára itt lesz, sihuhuhu-sihuhuhu!
Igor (Huzatnak):
Hárásó, Elvirá, hárásó! Lesz biznisz, sok pénz, mnógá denygi! Brávó, brávó! Hol van az én málenkíj vejecském?
Huzat (ijedten):
Kicsoda?
Igor:
Lajoska! Málenkíj vejecske! Hadd ölelem őtet boltozatos mellkasomra. (kiabál) Igyi szudá Lajoska!
Huzat (suttogva Szivacsnak):
Lajoska? Melyik Lajoska?
Szivacs (Huzatnak):
Te tiszta hülye vagy! Hát a kisfiad!
Huzat (Igornak):
Ja a Lajoska! Az jön mindjárt, mindjárt itt lesz, csapja majd a szelet Másenkának!
Mása (fintorog):
Pfuj, undorító! Pápuska, adni nekem revolver, mert Lajoska szelelni akar!
Igor (Játékosan fenyegeti Mását.):
Másenka, Másenka, nyet revolver! Kicsi lánykák nem játszani revolver! Te szeretni Lajoska, nyet lövöldözni. Hárásó, krásszívüj gyévocska?
Mása (Igornak):
Pápuska! Ki nem állhatom szelelés. Aljoska se mer szelelni!
Igor (Másának):
Asztat, tessék csak rám bízni, Aljoska szelelni fog! Aljoska ki fog szelelni, ha nem hagyni békén krásszívüj gyévocska!
Szivacs (Igornak):
Nem ki fog szelelni, hanem ki fog fingani! Ha szabad megjegyeznem!
Igor (helyesel):
Dá! Hárásó! Aljoska pukizni fog, kifelé!
Mása (Igornak):
Pápuska, nyet! Te azt mondani, nem bántani Aljoska! Te nekem ígérni meg!
Igor (kedvesen Másának):
Hárásó, gyévocska, hárásó! Nincs semmi baj! (Huzathoz fordul.) Elvira, mi történik világítással?
Huzat (Igornak hadarva):
Sajnos áramkimaradás van, a mőszaki hibáért szíves elnézésüket kérjük.
Szivacs (Huzatnak):
Barom.
Huzat kézcsókra nyújtja a kezét Szivacsnak
Huzat (Szivacsnak):
Nem haragszom gyermekem, tudom, hogy a szeretet beszél belőled.
Szivacs (kezet csókol, suttog):
Dögölj meg.
Bamba be.
Bamba:
Asszonyom! Fontos képviselő úr, fontos híreket hozott.
Igor:
Á, a polityika labirinytusa!
Huzat (Bambának):
Na még csak ez hiányzott! Kéretem a képviselő urat! (a többieknek) Ha megbocsátanak, négyszemközt szeretnék beszélni Fontos úrral. Remélem, este az összejövetelen találkozunk.
Igor:
Hárásó, hárásó Elvira! Dáváj gyétyi, hagyjuk magukra a polityikuskákat.
Szivacs (Huzathoz):
Asszonyom, én maga mellett maradok, ha megengedi.
Huzat:
Jól van fiam, de tölts egy pohárka édeset, megfájdult a fejem.
Szivacs italt tölt. Igor, Mása, Bolsoj, Bamba ki.
Szivacs (odaadja az italt Huzatnak):
Ne fiamozz, mert kirúgom alólad a tolókocsit! Itt van, vödölj! (Huzat felhajtja a fátylat, isznak.)
Huzat:
Ideges vagyok kedves fiam, fogalmam sincs mi lesz ebből!
Szivacs:
Jön a képviselő, fátyol!
Huzat:
Süket vagy? Nem fázom, ideges vagyok.
Szivacs:
Meg féleszű! Azt mondtam, fátyol! Tedd a fátylat a képedre, itt a képviselő!
Huzat sietve lehajtja a fátylat.
Harmadik jelenet
(Huzat, Szivacs, Fontos. Később: Bamba)
Huzat kényelmesen elhelyezkedik a tolókocsiban, Fontos be.
Fontos (hajlong):
Kézcsókom naccságos asszonyom, hú de sötét van!
Huzat (integet Fontosnak):
Jöjjön csak, jöjjön képviselő uram! Igen, akadozik az áramellátás. Milyen híreket hozott Fontos úr?
Fontos:
Elfelejtette, Elvira? Elemér.
Huzat:
Nem is tudom. De ha maga mondja?
Fontos:
Hál istennek, Elvirám, a humora, a régi.
Huzat:
Úgy gondolja, képviselő uram? Én másként látom.
Fontos:
Mondottam volt, Elemér. Csak Elemér, ha szabadna!
Szivacs (Huzatnak súgja):
Nem érted te marha? Elemér!
Huzat (súgva Szivacsnak):
Értem én, nem vagyok hülye, (hangosan Fontosnak.): de ha most maga is azt mondja képviselő úr, hogy, vónát, akkor én.
Fontos:
Szóval már tud róla?
Huzat (Szivacsnak):
Jézusom! Segíts már, te ökör!
Fontos:
Bármennyire igyekeztem, nem jött össze. Sajnálom! Higgyen nekem Elvira, az ön barátja mindent megpróbált! (Két kézzel pofozza magát.) Csúnya, tehetetlen Elemér, ügyetlen Elemér!
Huzat (Szivacsnak):
Mit akar mindig ezzel az Elemérrel? Te érted?
Szivacs (Fontosnak):
Egy italt, képviselő uram?
Fontos (Huzatnak):
Úgy gondolja Elvira, megérdemlem?
Huzat (Szivacsnak):
Tölts egy kis édeset, fiam, ránk fér!
Szivacs italt tölt, isznak.
Fontos (Huzatnak):
Ez most jólesett! Remélem, ez nem jelenti azt, hogy vége. Ugye nincs vége, drága Elvira?
Huzat (Idegesen törölgeti az arcát, suttog.):
Ezt én nem tudhatom, képviselő uram.
Fontos:
Elemér, ha szabadna!
Huzat (kétségbeesve):
Ő is a vonaton volt?
Fontos:
Kicsoda?
Huzat:
Hát ez a … ez az Elemér, vagy kicsoda? Ön emlegeti folyton, nem én!
Fontos:
Szegény Elvira, pihennie kéne. Pedig én titokban azt reméltem. Tudja, Elvira, a cigány.
Huzat:
Á, értem, most meg a cigány! Mi van vele?
Szivacs (suttog):
Bonyolódik, hű, de bonyolódik!
Fontos:
Emlékszik, Elvira? Az a cigány, még mindig hegedül. (ábrándozva) Vörösborban úszik a hal, és a cigány csak muzsikál és muzsikál!
Huzat:
Ennek igazán örülök képviselő uram! Végre egy cigány, akinek jó kedve van, és dolgozik! A mai világban ez csodálatos, nem gondolja?
Fontos:
Tehát, remélhetek? Egy kis séta a holdfényben, a tücsök ciripel, sersé la famme,
Huzat:
Most meg tücsök. Ne bonyolítsuk kedves, inkább beszéljünk a vasútról.
Fontos:
Szóval a vonat nélkül nem! Sejthettem volna! Igaz, ön megmondta: „Az üzlet, az üzlet!”
Szivacs:
Szólhatok?
Huzat (kétségbeesve):
Gondolod, az segít?
Szivacs:
Lehet, hogy csak késik, nem?
Fontos:
Bár csak úgy lenne! De a határon beintettek, nincs mit tenni.
Huzat:
Szomorú!
Fontos:
Igen, de ha kapnék még egy lehetőséget, ott lent, ahol annak a cigánynak sír a hegedűje, akkor talán fátylat boríthatnánk az egészre. Nem gondolja Elvira?
Huzat (magában):
Tehát ez a hegedűs a kulcsfigura! (Hangosan Fontosnak) Azért azt jó lenne tudni, hogy Igor bácsi mit szól a cigányhoz?
Fontos:
Értem kedves!
Huzat (sóhajt egy nagyot):
Jó magának.
Fontos:
Szóval, mégis megtörtént a fúzió!
Huzat:
Lehet, bár ezt én olyan homályosan látom, mint gőzfürdőben az igazi férfit. De Igor bácsi is a vonatot emlegette.
Fontos (ijedten):
Tehát, Igor is benne van. Akkor végem, lehúzhatom a rolót! Asszonyom, adjon tanácsot, mit tegyek?
Huzat:
Maga? Én mit tegyek képvisel? uram, mikor nekem fogalmam nincs
Fontos (közbevág):
Látom haragszik, már sosem mondja azt, hogy Elemér.
Bamba be.
Bamba:
Asszonyom! Morózus rendőrkapitány szeretné tiszteletét tenni.
Huzat:
Nekem most már úgyis mindegy, jöhet! (Fontosnak) Maga meg nyugodtan Elemérezzen, nem haragszom.
Fontos:
Dehogynem kedves, haragszik, látom, hogy haragszik.
Bamba ki.
Negyedik jelenet
(Huzat, Szivacs, Fontos, Morózus, Délceg)
Morózus, Délceg be.
Morózus (hangosan, Huzatnak):
Vége a játéknak Elvira! Minden világossá vált!
Huzat:
Tudtam, éreztem! Ha egyszer sötét lesz, akkor minden világos lesz!
Szivacs:
Valakinek.
Délceg (fölényesen nevet):
Ha-ha! Jól mondta a főnök! Vége a játéknak, nem vesszük be ezt a rejtjeles beszédet! (Morózushoz fordul) Bilincseljek uram?
Morózus:
Jenő, kuss! Mit akar ezzel mondani, asszonyom?
Huzat:
Magam sem tudom, nem lényeges. Mi ez a váratlan világosság a fejében, kapitány uram?
Fontos (hivatalos hangon Morózusnak):
Felügyelő úr! Ez az asszony elveszítette szerető férjét, gyermeke apját, és most volt a temetés. Úgyhogy remélem, nem óhajt a gyász szomorú órájában rendőrösdit játszani!
Morózus (Fontosnak):
Maga jó elvtárs volt, képviselő uram, sok forradalmi nótát ismer a régi szép időkből, de most attól félek, hogy a pártbizottság sem segíthetne! Asszonyom! Ön rejtegeti Igor Kolobjovot?
Huzat:
Rejtegeti a rosseb, ott vodkázik a másik szobában.
Délceg:
Iszik! Iszik a bűnös! Előre iszik a róka bőrére! Most megcsípjük!
Szivacs:
Medve.
Morózus:
Á, a beceneve medve! Ezt eddig nem tudtuk! Jegyezd fel, Jenő!
Szivacs:
Nem lényeges, uraim, nem kell belemenni a részletekbe. Azt javaslom, kerítsék be, és csípjék meg!
Morózus (Szivacsnak):
Gúnyolódik a Titkár úr?
Fontos:
Ugyan már, uraim! Kolobjov úr üzletember, régi barátja a nacsságos asszonynak. Mit kell ennek akkora feneket keríteni?
Délceg (Morózusnak):
Hallotta, uram? Ez beismerő vallomás volt! Feneket keríteni! Magyarul, nőket futtatni. Azt tanultuk a tisztiiskolában.
Morózus:
Pofa be, Jenő! (Huzatnak) Asszonyom! Informátoraim jelentették, hogy önök egy hatalmas cukorszállítmányt kaptak a határon túlról. Igaz ez?
Huzat:
Én erről nem hallottam! A képviselő úr ugyan említett valamilyen fekete vonatot, tele szegény sorsú, de vidám munkásokkal, akik szabad idejükben hegedülnek, másról nem tudok.
Délceg (előveszi a bilincset, Morózusnak):
Lecsukjuk, uram?
Morózus:
Nem hallottad, Jenő, mit mondott a naccságos asszony? Azt mondta, hogy nem tud róla! Erre mondja a média, hogy a nyomozás egyhelyben toporog, a rendőrség tehetetlen. De mi bebizonyítjuk, hogy a rendőr is ér annyit, mint egy tűzoltó!
Délceg (Morózusnak):
Most, hogy jön ez ide, uram?
Morózus:
Ne zavarj meg, Jenő! Beszélni szeretnék Igor Kolobjovval!
Fontos:
Uraim! Igor bácsi egy fáradt üzletember…
Délceg:
Aki fenekeket kerít. Bilincsbe verjem, uram?
Morózus:
Jenő, neked egy dolgod van: Figyelni és tanulni, megértetted? (Fontosnak) És ön, kedves képviselő úr, milyen minőségben van jelen?
Fontos (Morózusnak):
A család barátja vagyok, kapitány úr, s mint olyan, biztosíthatom önöket arról, hogy az Olajos családnál becsületesebb, tisztességesebb állampolgárokat keveset találnak. Kérem önt, kapitány úr, tegye félre azt a csúnya aktát, és inkább koncentráljunk közös vállalatunkra, a dalárdára.
Morózus:
Az éneklés szép és magasztos dolog, uram. Tisztán tartja az ember lelkét, melankóliával tölti el a szívét, de én akkor is beszélni szeretnék Igor Kolobjovval! Ragaszkodom hozzá!
Huzat (Szivacsnak):
Menj fiam, hívd ide Igor bácsit.
Szivacs ki
Délceg (Morózusnak):
Jaj ne! Most megint énekelni fog, uram?
Huzat:
Csak rajta, ne zavartassák magukat, mintha itt sem lennék!
Fontos (Morózusnak):
Sajnos nekem mennem kell, de este a vacsoránál találkozunk. És akkor megkérjük a gyönyörű özvegyet, hogy egy forradalmi dal erejéig zongorán kísérjen bennünket. Jó lesz így, kapitány uram?
Morózus:
Kiváló ötlet, képviselő uram! Az ember issza a kőbaltást, klimpíroz a zongorán, és a háttérben először halkan, majd egyre hangosabban szárnyal, dübörög a Bunkócska. Csodálatos!
Délceg (Morózusnak):
Csak nehogy a fejére essen, főnök!
Morózus:
Micsoda?
Délceg:
Hát az a…, az a szárnyaló bunkócska, vagy mi?
Huzat (Fontosnak):
Képviselő úr! Nem lehetne inkább a kisebbségi variációt? Tudja, miről beszélek, képviselő uram? A vörösboros változat. Amikor sír a hegedű, és jókedvű a dolgos kisebbség!
Fontos:
Akkor mégis? Remélhetek?
Huzat:
Azt én nem tudhatom… talán, egyszer! De most menjen uram, majd találkozunk.
Morózus (Huzatnak):
Igazán nemes gondolat! Munkát adni a szegénysorban lévőknek, felemelni az elesetteket! Egy Sirhuber, aki egy igazi Robin Hood! (tapsol) Bravó, bravó Elvira!
Huzat (magában):
Hoppá! Zavarodik már, hű de zavarodik! (hangosan) Jól mondja, kapitány uram! Bár, ez a Robin Hoodos Sirhuber ugyan nem egészen világos, de a többivel egyetértek.
Fontos (Morózusnak):
Szép elmélkedés, Felügyelő úr, este folytatjuk! Viszontlátásra!
Fontos ki
Morózus (Huzatnak):
Majd most kiderül kedvesem, hogy átszakad-e a gát, vagy ahogy mifelénk mondják, kiborul-e a bili?
Huzat:
Úgy gondolja felügyelő úr?
Délceg (a levegőbe):
A nagyfater mindig az ágy alatt tartotta, és amikor reggel felkelt, bizony kiborult.
Morózus (Délcegnek):
Mi van fiam?
Délceg:
Belelépett az öreg. Tudja főnök, rá tetszik lépni a fülire, azt borul.
Morózus:
Miről beszélsz, Jenő?
Délceg:
Hát az éjjeliről főnök! Maga mondta, kiborul a naccsága bilije.
Morózus:
Jenő!
Délceg:
Tudom, uram! Figyelek és tanulok!
Morózus (Huzatnak):
És mi van az ön nagy fiával, asszonyom?
Huzat:
Van a gyerek, van! Ő van! Itt van a házban. Itt van a sötétben valahol, beszélni akar vele, kapitány uram?
Morózus:
Nem, köszönöm nem! Igor Kolobjovnak szeretnék feltenni pár kérdést, pontosabban szembesíteni akarom magával, drága Elvira. Remélem a mai napon, választ kapok kényes kérdéseimre.
Huzat:
Úgy gondolja, kapitány uram?
Ötödik jelenet
(Huzat, Morózus, Délceg, Szivacs, Igor, Mása, Bolsoj)
Szivacs, Igor, Mása, Bolsoj be.
Igor:
Zdrásztvujtye asszonyom! Ki keresi szegény ukrán vendég?
Morózus (Igornak):
Engedelmével uram, Morózus kapitány vagyok a kerületből. Kérdéseket szeretnék feltenni önnek.
Igor:
Nu pázsálsztá! Te kérdezni, én válaszolni, ha bírni!
Morózus:
Igor Kolobjov! Mit tud Ön a vonatról?
Igor (álmodozva):
Ó a vasút! Az lenni nekem nagy szerelem. Málenkij málcsik Igor szerette kicsi vasút. Nekem lenni teremasztal. Aztán jönni gonosz rezsim, bakancsos lábak eltaposni szerelem. Én sírni anyuskámnak. Mámuska, mámuska eltörni vónát! De mámuska akkor már járni messze. Pápuska építeni Transz-szibériai vasút, mámuska vinni neki fűrész, letudni vágni lábáról bilincs, stikiben.
Morózus:
Marhaság! Önök hülyének nézik a hatóságot. (Huzatnak) Asszonyom! Ön mit tud a vasútról?
Huzat:
Késik. Általában fél órát, van mikor többet. Emlékszem egyszer Lajosomat vártuk a Keletiben, és a Nyugatiba érkezett, egy olyan lánnyal.
Délceg (jegyzetel):
Milyen lánnyal asszonyom?
Huzat (Délcegnek):
Tudja, őrmester, aki pénzért mindenre kapható. Olyannal.
Délceg:
Akkor az csak Aranka néném lehetett. Az kérem tisztelettel száz forintért, a reumás csigát gyalog felkíséri a Gellért-hegyre. Utána azt mondja neki: „Nem tudok kétszázból visszaadni, sajnálom.” Undorító!
Morózus (Délcegnek):
Jenő, ne pofázz bele! Te csak figyelj, és jegyzetelj! Nyomon vagyunk! (Huzathoz) Én a vagonokról érdeklődöm, asszonyom! Mi van a vagonokban, és mikor érkeznek?
Igor:
Ez lenni értelmetlen beszéd! Honnan tudni mi van benne? Te menni vasút, és kérdezni bakter. Mit faggatni minket menetrend és szállítás? Hagyni minket békén, gyászolni.
Morózus:
Nana uram, nana! Ez a dolog nagyon büdös, úgyis mondhatom, messziről bűzlik!
Huzat (Morózusnak):
Felügyelő úr! Igor Kolobjov házam vendége, gyermekeink szeretik egymást, és házasságot akarnak kötni. Jól mondom Másenka?
Mása (Huzatnak):
Da, mámuská! Jól beszélni, já ljubju Lajoska!
Igor (Másának):
Krásszívüj ókos gyévocska, igyi szudá! Púszit pápúskának!
Mása (Igornak):
Pfuj pápuska, hagyni engem békén! Púszilgassa magát az Összorosz Veteránok Szövetsége!
Villany fel.
Morózus (Ujjong, amint meglátja Igort.):
Hát én nem hiszek a szememnek, hát én betojok! Igor? Igor Kolobjov, a párt régi harcosa, barátom, te vagy az? Megismersz elvtárs? Morcos vagyok a partizánszövetségb?l!
Igor (Morózus és Igor megölelik, háromszor megcsókolják egymást.):
Karlosz? Barátom, harcostársam, te lenni az? Nézd Másenka, ő lenni nekem három per hármas cimborácskám! Karlosz! Vengri-ruszki dvá brátánki, igyi szudá, továris!
Délceg:
Ajaj, ebből megint éneklés lesz. Főnök, nem folytatjuk a kihallgatást?
Morózus:
Jenő! Ez az én régi, és tisztességes barátom, akinek becsületéhez semmi kétség nem férhet! Igor, mi van veled, hogy élsz, mesélj?
Igor:
Ó továrisocska, nekem lenni málenkij vállalat. Nehezen boldogulni rohanó világ. Sok régi továris elhullani. Meghalt Szudakov, Baljukin, Rogyin, Topolov börtönben.
Morózus (sajnálkozik):
Szegények! Jó elvtársaink, jó barátaink voltak.
Igor:
Sarikovot még keressük, de ő is meglenni, garantálni, és akkor, (A kezével fojtó mozdulatot tesz.) lenni pont í bet?n!
Délceg:
Szomorú történet. (Morózusnak) Na főnök, most mit csinálunk?
Morózus (lelkesen):
Elmegyünk vodkázni, mint régen. Egy vodka, egy anekdota, így múlattuk mi az időt! Majd meglátod fiam, micsoda történeteink vannak.
Délceg:
És mi lesz a bűnüggyel, főnök?
Morózus:
Nincs itt bűnügy, kedves fiam! Csak rosszindulat és irigység. Majd elővesszük azt az informátort, aki a rémhíreket terjeszti, és biztos lehetsz benne, hogy elnyeri méltó büntetését.
Igor (Huzatnak):
Hárásó! Asszonyom, te küldeni ide Lajoska, hadd beszélgessen, dvá gyétyi. (Morózusnak) Mi, pedig menni kocsma, inni vódká. Dáváj!
Huzat (Szivacsnak):
Szivacs, küldd a fiamat a Vörös szalonba! Mondd meg neki, a menyasszonya várja, én meg végre visszavonulhatok a szobámba.
Mása (Igornak):
Pápuska! Te menni kocsma, de itt hagyni nekem Bolsoj, vigyázni rám! Da?
Igor:
Harasó! (Bolsojnak) Bolsoj, te maradni, nehogy baja esni Másenka, mi pedig gyerünk inni!
Mind ki.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: S. Szabó István
