Sonkoly Éva : Ismétlés

Születés misztériuma…*

 

Emúlt idő fotóit nézem.

Amikor ott megyünk,

kezed fogom,

hóban el ne tévedj.

Kis ösvény, s az út végén

a templom ajtaja nyitva.

Szemed csodára pillant.

Az első Betlehem,

amit mutathatok Neked,

gyermekem.

 

Ma hó szitál az ágra,

fényfüzérek alatt járok.

Templom oldalában

Mária altatja Jézust,

s tekinteted a te fiad

csillogó szemére téved

és újra felcsendül

a karácsonyi ének.

 

Angyalok kara,

születés misztériuma.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.18. @ 22:42 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"