Ebb?l merítenék
Most mélyen könyékig
A sivár anyaméhbe
Párától tömött üregként
Sovány ablakok és kimeszelve
Bels? falán tátongó hasadéka
Hogy hasson az üdvözülés
Hogy flasheld hogy akad néha
Ki pont úgy bújik
Ahogy annó Éva tette
Hogy ajkán lebiggyen?
Vércsepp árulkodjon róla
Belehaltunk a monoton élvezetbe
Legyen hát a primitív
Nemtehettemség’
Agyoncizellált hömpölyegéb?l
Áradjon a kozmopolita bélillat,
Elégedett vaksiság
Tenyérbe mászó gesztusok
Hogy szerelmet vallottam ezerszer
Csak te gy?lölsz és átírtad
Hogy boldoglegyélkedésem’
Puszta kézrázás az ?rrel
Célom pirosba mártani a lábad
Majd azzal felfesteni hogy mindenki lássa
Veszteseknek fondorlat a varázslat
És elillan ha csak egy szárny csap
S a tábla mit nyakamba akasztok
A köszönés elfelé menet a vérbárba
Bedobni pár alvadt kockát
Majd taposni a parázsban
Sisterg? hangon lépdelve
Egyenest a mélybe
Egyszersmind ott van a szörny
Meg a szépség is
Eme óvatos jelenlétbe
Jelen alkalom ad tán
Végs? hajnalon agg tánc
Lépdesi fejedre
Ég aki hallgat
Neked az ütem
Tépi csak fel szemhéjad
Csak csalódás ad önbizalmat
Most emelem kalapom
Kopogó léptem
Örök visszhang a fejben
Kifolyó homok a kézben
Ki akar mit akar miért kell
Értem? Nem az vagy
Vagy hol vagyok hogy
Szaporázzam léptem
Elkapni mi volt ez miért fáj
Hogy tettem én nem
is tudtam mi történt
Észre se vettem hogy éltem…
Legutóbbi módosítás: 2020.01.17. @ 12:48 :: Adminguru
