Szendrői Csaba : Kötetnyi maradék

Hogy megtaláld magad

A bordáidba burkolt

Feslett eldorádót

emlékszel eres kezekkel

Folyottál magadba

Hogy ebb?l nem kell

Nagyobb dózis

Sem varázslat kamu volt Óz is

Sóba forgatás jön már csak

A hús száraz

Kemény anyagát

Felteszed egy lapra

Megélés helyett

A megélhetés

Emlékeztet

A kiköpött meggymagra

 

Ne vedd a szívedre

Hogy neked

Térdel? istenfattyak

Lóbálják a véres húst

Te magad lakatod jól magad

A kulcslyukon át

Beáradó fény szagát

Inhaláld

Így nyüszít? kutya leszel

Érdektelen felh?szapuló

Reszketeg hasábfa

Óciás kazánablakába

Nézed hogyan

Csap feléd a láng nyelve

És széttett lábakkal

Leszel

fejvesztett lángelme

Legutóbbi módosítás: 2009.12.18. @ 11:40 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...