,,Egyszerű..Jó és rossz. Mi saját álmunk boldog rabszolgamunkásai voltunk.” A. Einstein.
Szemérmetlen,
tévelygő csalók,
életünk pazarlói
vagyunk.
Szórjuk két marokkal
ami nem a miénk,
majd sírunk
az eldobált semmikért.
Elmúlik az akarás,
kifakulnak az álmok.
Emlékeink áldozati tüzén
külön-külön égve,
imafüstként szállunk
vádlón az Égre.
Keressük, kutatjuk:
hová lett az a mersz,
ki lopta el ragyogásunk?
Hitehagyott,
szárnyatlan, haldokló,
pillangó-pillanatokká váltunk.
S egymás nyomába
lépegetve
számoljuk
hány évre
nőnek
a percek
minden egyes
lépésünkkel
távolodunk
egyre jobban
mi, vakká lett ostobák.
Az élet bolond,
s mi koldusai lettünk.
Üszkös romok,
kihúnyó zsarát.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.15. @ 15:23 :: Szögedi Judit
