Kezdjük az elején, ha Neked is megfelel így. Nézzük azt, miért is van mégis a kakukknak fészke – legalábbis az én fejemben. A válasz egyszer?: Forman, Milos Forman, az tette a fejembe, hogy fészkére száll a kakukk. Száll a kakukk fészkére. Ha most azt hiszed, itt egy mai, hatvanas sertepertél? n? – mit mondjak – lehet, igazad van. Majd eldöntheted, ha a végére érek — ha a végére érek majd egyszer — a történetemnek. Lehet hogy az itt az általad eldöntend? kérdés, hogy én vagyok „Serteperte”, vagy esetleg „Serteperténé” voltam?
Na ja, magányomban sepregetek, takarítgatok, süket-némaként járok-kelek a privát börtönömben, itt a hetediken. Ha kutyám nem volna, a lábam sem tenném ki a négy fal közül, de van kutyám, így naponta háromszor-négyszer kivisz, levisz, elvisz, megsétáltat, megfuttat, leveg?ztet. Valaki legalább tör?dik az egészségemmel, nem mondhatom azt, hogy azzal aztán a kutya sem!
Igaz, kicsit kényelmetlen, hogy pont a kedvenc esti sorozatom idején kell a kutyának sürg?s dolgokat intézni a téren, de hát valamit, valamiért. Ma már a technika, kérem szépen, mindent megold, (a híradástechnikára gondolok gyermekem, arra, nem másra) na bumm, nem „real time” nézem, hanem kicsit kés?bb a sorozatot, félórával kés?bb.
A minap elnéztem a dátumot, és az el?z? napi filmet néztem meg újra. Csak a végén jöttem rá, hogy már láttam, mivel a napi sorozat adagom megvolt, a másikat már el sem indítottam. Elmerengtem a reklámon.
Tudod, úgy vágytam arra régebben, hogy legyen egy társam, akivel úgy nézhetem a tv-t, mint az a pár a reklámban, azok, akik vállvetve és ugyanakkor összebújva, édesdeden egymásra mosolyogva nézik az esti sorozatot. Láttad már ?ket? Édesek nem? Nagyon édesek.
Szerettem volna én is egy társat, még ha olyan bugyutakép? lenne is, mint az a férfi a reklámban. Miután jobban belegondoltam, kirázott a hideg, égnek meredt a hátamon sz?r és elsipirceltem a monitor el?l. Hajajaja, kell a frásznak még egy kapcsolat! Még gondolatban sem! Soha, soha, de soha többé! Engem kérem, a kígyó megcsípett, hát minden gyíktól félek! Mit félek, iszonyodom! Én nem vagyok egy hidegvér? hüll?, hogy vonzódjam a gyíkokhoz! Kígyókból meg volt elég! Neked is?
Az egerekt?l nem félek, pedig az egért?l való félés, valami n?i dolog, úgy hiszem, sikongatnak a n?k, ha egeret látnak. Te is így vagy ezzel? Én e tekintetben sem vagyok egy szabályos n?. Én virágot adok az egereknek. Hivatástudatból. Na, ez a baj, ez az én problémám, hogy kedvelem az egereket, meg hogy hívatás tudatom van.
Persze jobb, mintha küldetés tudatom lenne, de ezt a „tudatot” sem igen kedveli bennem egyik férjem sem.
Kezdetben odavannak – hú, meg há’, meg „jaj de büszke vagyok rád”! A folytatásban az érvényesülés útján keresztbe fekszenek, oh, fiatalon még könnyen melléjük fekszik az emberlánya, na de kés?bb, finoman szólva „kevésbé fiatalon”?
Képzeld el, egyenes adásban, rádiós riportban, a hazaérkez? férjem belecuppantott a fülembe és a telefonkagylóba, és nagy hangon megkérdezte: „Mondd ki a lófarokkal beszélsz ilyenkor, amikor tudod, hogy hazaérkezem?” Lekevertek. Nem én a férjemnek egyet, hanem a rádióban kevertek le engem. Türelmes ember vagyok én, még akkor is, ha pipib?l lettem tyúk, de máig sem értem, miért nem hívtak többet attól a rádiótól: Nekik soha sem ér haza rosszkor a férjük, vagy mi ez az abszolút empátia hiány a mai világban?
A cuppogatós, ? a második férjem volt. Logikus ugye, hogy volt els? is? Az már kevésbé logikus, hogy a harmadik is — szinte majdnem férjem volt. Még szerencse hogy csak majdnem! Majd elmondom kés?bb mi ebben a szerencse! Te férjnél vagy? Vagy éppen két házasság között? Tudod, hogy ma már nem „munkanélküliek” vannak, hanem munkakeres?k, hát miért ne lehetne egy szingli éppen „házasságkeres?” állapotúnak nevezhet??
Lehet, hogy azért, mert más n?ket is kiver a víz, már a téma felvetését?l is? Egy dolgon tudok már csak csodálkozni, amióta vén tyúk vagyok: Ha egy n? szemüveg nélkül olvas, és ezzel egy id?ben még férjnél is van! Hihetetlen, hogy van ilyen is, számodra is döbbenetes?
Jó vagyok nyelvtanból. Kedvelem azt, amiben logika van, bár magas nekem, mint Prepának a logaritmus, de olyan jó azt hinni néha, hogy mégsem vagyok egy teljesen buta tyúk, ezért dicsekszem néha ilyenekkel: „kedvelem a nyelvtant, meg a matekot, meg a m?vészeteket.” Csak tudnám, miért lesz hirtelen körülöttem olyan váratlanul pengeéles a csend. Buta tyúk vagyok mégis, még ezt sem értem. Te érted?
Nyelvtanilag úgy tudtam, a házassághoz t?számnév tartozik, „egy” és punktum, aztán felülvizsgáltam nyelvtani tudásomat, és rájöttem, hogy ma már sorszámnév tartozik a házasság szóhoz, els?, második… sokadik. Mondtam már hamarább, hogy vége a sorozatomnak, mármint a férjek sorozatának? Feledek már, te emlékszel, mit mondtam? No jó mondtam, emlékszem már.
Az, illetve ez, úgy kezd?dött, hogy tyúkanyó lettem egy kakukkfészekben.
Nem akarok olyan lenni, mint azok a nyanyák az orvosi rendel?ben, akik óra hosszát mondják szédülésük történetét, elkezdve onnan, hogy már a nagyanyjuk is megingott az els? világháború el?tt, míg oda jutnak, hogy kimondják: „megszédültem.” Figyelted már a rendel? várójában, a várakozó vén tyúkokat? Két fajta van: az egyik minden érkez?vel provokál egy kis társalgást, majd ha megérkezett az, akivel kitárgyalhatja a nyugdíjas élet gyönyöreit, hangosan kárál?
A másik fajta csendben ül, szorosra zárt szájjal, nem tekint se jobbra, se balra, karjait szorosan magához húzva, mereven ül. Ennél a fajtánál többnyire bot is van. Sétabot, amivel a kezükben úgy röpülnek befelé a rendel?be, ha rájuk kerül a sor, mint a szélvész. Láthatod, mégis tud a tyúk repülni! Na, csak gy?zd kivárni, amíg kijön. Betárazták a mondanivalójukat, miközben várakoztak. Nyugodtan elmehetsz a büfébe, vagy sétálni, vagy ha közel laksz, hazamehetsz kivasalni a heti nagymosás után. Egyhamar nem nyílik ki újra a rendel? ajtaja!
Gyakran jársz te is az orvoshoz? Hallom szinte a válaszod, „Én csak a gyógyszereimet íratom fel!” Na, ez az, a gyógyszereink! Reumás vagy te is? Meg az emésztésedre, és a vérnyomára valami? Altató nélkül tudsz aludni? Én tudok. Még most is, a nagy kiégés, a nagy koppanás, a pofára esés után is.
Ott tartottam, hogy megszédültem. Találkoztam a nagy vörös kakassal, ami nem a városházát gyújtotta fel, hanem a szívemet. Könny? volt azt lángra lobbantani, hiszen magamagától is parázslott, úgy vágyott a szeretetre, tudod, arra a személyre szóló, „only you”-ra, szinte hallani lehetett az elfojtott t?z sistergését.
Csirke koromban sokszor andalogtam aktuális táncpartneremmel, az „Only you” kábító zenéjére. Ki is énekelte, várj, mindjárt mondom, itt van a nyelvem hegyén… na, mindegy, de ugye te is tudod, melyikre gondolok?
Képzavarba kerültem, mert ugye nagy nemzeti költ?nk, Ady is megírta a vármegye házára a páva száll fel. A vörös kakas a forradalom jelképe, ezek szerint az a bizonyos kakas, forradalmat idézett el? a szívemben. Bajban vagyok én ezekkel a baromfikkal!
Legutóbbi módosítás: 2009.12.23. @ 11:35 :: Tasa Tamara
