A kereszt óta, máshogy gondolok a halálra,
ma vagyok, holnap megszületek,
kezem fogja, sorsom bontja, talán ma,
de nincs jellem mitől félhetek,
hiszen ő csak a halál…
…egyszerű mint én, habár
örökké él, munkálkodva, nehéz a dolga,
szerintem nem is pihen soha,
egy pillanatnyi érzés volt, ahogyan éltem,
eső mosta arcom, és felhők közül sütött a nap,
magasan fent az égen,
jó volt, emberi dolog volt,
örömmel, bánattal együtt táncolva,
s tudni, hogy ha megállnak mellettem,
könnyek közt gyászolva,
én is ott állok miként fekszem,
a testem csak kellék volt a színdarabban,
ahogy hitelesen játszottam szerepem,
és most így jó nekem egy magamban,
már nem fogom fogam vicsorítani,
mert a kereszt óta, máshogy gondolok a halálra,
nézem barátim, éppen színészkedve élnek,
s ha megszületnek, várni fogom őket talán ma.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.11. @ 19:26 :: Thököly Vajk