Ma kilencvenkilenc
lépésre van az Úr asztala,
csak egy
az Isten, mi vigasztala,
hol kilencvenkilencet
dobbant a szívem,
egy
életért értem, bennem,
így kilencvenkilenc
szó, mit lélegzetem festett,
de egy
érintéssel, falakat repesztett,
lásd kilencvenkilenc
város, falu, templom, kegyelem,
ím egy
csak, mi kedves lehet nekem,
mert kilencvenkilenc
Isten mondatja, az igaz vallást,
de egy
Isten is elég, hogy hozzon nékem áldást,
épp kilencvenkilenc
hópehely, udvarom derekán,
egy
könnycsepp elmossa, egy lopott délután,
nézd kilencvenkilenc
bűn, szeg a keresztben,
csak egy
Jézus van, mellettem áll, csendben,
és kilencvenkilenc
imát mondattak újra és újra,
de egy
erősebb mindnél, ha igaz lélek szólja,
végül kilencvenkilenc
könnycsepp, szemhéjam bölcsőjén,
pedig egyet kértem,
„légy erős és bátor”, maga az Úr megy
előttem, s nem hagy el éngem.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.25. @ 13:31 :: Thököly Vajk