népiesen *
künn lëttem azzá, mi vónék máma,
csiripëlő madárkát tartva szíp ágba,
ződ lombságimban, szërte árnyík vétül,
alant a nípëm, mëg-mëg pihënül.
De ez csak nyár vót.
hidëgbe butt belé a főd úttya,
hëgyek mellëtt, táncolós cúg fútta,
s mán, hogy titiriskával elmënődtem,
most nem árnyíkot, melëgsígët öntöttem.
Ez mëg tél lëtt.
fa vótam, tőz lëttem, parázsvarázs szítt,
fődbül buttam, szélbe kaptam, hamu szórt szit,
nem bánkódok, hiszën még nincs víge,
újra búvok, mint a patak, künn a fensígbe.
És mëg születëk mëgint.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.20. @ 13:24 :: Thököly Vajk