Vadászi Árpád : Sírfeliratok III.

Itt temették el a vendéget,

aki a hotelben bennégett.

 

Füzetén pacák,

tóparton pecák,

ágyában macák,

ez volt e pacák.

 

        Itt nyugszik

egy perleked? hárpia.

        Siratja ?t

megkönnyebbült Árpija.

 

Eszméi eztán is járják a világot

                 noha

teste a temet?t nem fogja elhagyni

                 soha.

 

A fogyókúrázásban bízott,

mégis mindig hízott.

A rengeteg pite

juttatta ide.

 

Míg élt, minden fillért félretett,

de eltékozolta az életet.

 

Nem volt benne mérték,

verték, ahol érték,

ütötték e bátort,

míg végül ? itt ütött tábort.

 

Ott találták meghalva,

egy hatalmas cethalba’.

 

            Dante

 

Semmi kétség nincsen

abban, hogy e talján,

ott ül fenn az Isten,

jobbján vagy a balján.

Legutóbbi módosítás: 2009.12.08. @ 11:34 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.