Nézd
a hajam hullámzását,
ahogyan a szálak a vállamra tapadnak, s
megülnek a nagykabát
felt?rt gallérján.
Kövesd
az ujjaim dinamizmusát,
ahogyan a tétova mozdulatok közt mégis,
álmaimmal az eget
neked körberajzolom.
Nézd
a fájdalom gy?r?dését,
ahogyan szemembe a járdáról felhordja
a porszemeket
a szél
s a vízt?l fakult plakátokon keresem
az üzeneteket, de
nem látom a s?r? es?függönyön át.
Nézd
a szakadást, mely gúzsba köti a
lendületet.
Semmi nem az most bennem, ami
tegnap volt.
S a lelkem ma nem bír utánnam jönni.
Nincs több, csak egy csésze tea,
egy város, s egy álmos kávéház.
Egy hirtelen felbukkanó arc az
es?verte ablaküvegen át
néz rám!
S hagyja a könnyeimet a csészébe
potyogni
ma nincs más!
Legutóbbi módosítás: 2009.12.18. @ 16:49 :: wolner annamari