– Figyelem! Felvétel indul! Felvétel!
A „bennfentesek” a filmszakmában dolgozók számára ezek mindennapi kifejezések. A kívülálló laikus mindebből nem sokat ért. Csak a felhajtást látja meg a színészeket és a sok kellemetlenséget, felfordulást. Lassan itt is szinte mindennapos jelenség lesz a betörés bankrablás fosztogatás. A nagy honatyák ezt nem a gazdaság hanyatlásával magyarázzák, hanem azzal, hogy a határok kinyíltak és a keleti bűnözés most már akadályok nélkül eljuthat bárhova. Az egyik oldalon igaz a másikon nem. Valóban ma egy keleti banda reggel idejön és este, amikor befejezte az „akciót”, angolosan távozhat a zsákmányával. Igen ám, de az esetek túlnyomó többségében az elkövetők helyiek. Mert a munkanélküliség a szegénység sajnos bűnözést hoz maga után. Nincs megélhetés, gyerekek vannak, nincsenek szociális segélyek és sorolhatnám. Valahol a keleti bűnözés is azért szaladt meg, mert ott is ugyanezzel küzdenek. Csak ott kevesebb már a zsákmány, és ezért mennek szerteszét Európában az elkövetők. De nagyon elkalandoztam.
Történt, hogy egy itteni, bécsi belvárosi bankfiókban filmfelvételhez készülődtek. A környező utcákat lezárták. Mindenütt rendőrök, mintha tényleg történt is volna valami. A bank lezárva, a mégis betévedő „kundékat” átirányítják egy másik közeli bankfiókba. Mindenütt nagy a sürgés–forgás. Mőszakiak, kábelesek díszletezők, megannyi ember sürög–forog. Felvevőgép, rendező és színészek még sehol. Vagy tíz óra után megérkezik ez a csoport is. A sok nézelődő mereszti a szemét, mert a rendező is egy híresség, a színészek nem egyike is nemzetközi sztár. Nehéz a rendfenntartók dolga, mert a közönség soraiban sok olyan elszánt alak van, aki mit sem törődve a kordonokkal megpróbál autógrammot kunyerálni több–kevesebb sikerrel. Már féltizenkettő is elmúlt, mikor felhangzik először a fent említett pár szó, és felvétel. A történet itt forgatott része egy bankrablásról szól.
Négy fegyveres bemegy a bankba. Pillanatok alatt megszállják, és ellenőrzés alá veszik a bankfiókot. Jól vannak informálva, mert tudják, hogy pénzszállítmány érkezik. A bankban tartózkodókat kényszerítik, hogy a földre feküdjenek, és alig két perc alatt totál kirámolják a bankot. Az első felvétel sikertelen ezért ismétlésre szorul. Amíg újra felkészülnek a jelenethez, addig a színészek elmennek egy italra vagy dohányozni. Nem nagyon törődnek a sminkesekkel, akik szeretnék feljavítani a színész sminkjét vagy frizuráját. Tudják, hogy még sok–sok alkalom lesz, mert az egészet egyben úgysem tudják felvenni, és nagy valószínűséggel még holnap is vissza kell jönniük. Végre ismét összeterelik a stábot és újra felvétel. Ezúttal már jobban sikerül a dolog, mindenki elégedett.
Átállás következik. Ezen azt kell érteni, hogy a helyszín ugyanaz, de más pozícióból ismétlik a jelenetet. A kamerát egy másik helyre állítják és abból, az irányból veszik fel a jelenetet. Ez sok időt igényel, éppen ezért a rendező a színészeknek és persze magának ebédszünetet rendel el. A közönség, a nézelődők csoportja pedig nemhogy fogyna, hanem növekszik. Futótűzként terjed, hogy melyik hírességet lehet személyesen, élőben látni. Kettő felé újra összeáll a kép és megkezdődik a munka. Az emberek többsége azt gondolná, hogy ilyenkor csupa trükköt alkalmaznak, tehát nem valódi dolgok vannak a filmben. Mivel ez egy amerikai produkció, a rendező ragaszkodik hozzá, hogy minden élesben menjen. Valódi a fegyver valódi a pénz és minden kellék. Ezért van szükség a hatalmas rendőri apparátusra is. Még vagy két jelenetet vesznek fel, aztán a rendező befejezettnek nyilvánítja a mai munkát, és kihirdeti, hogy holnap reggel kilenckor folytatják a munkálatokat ugyanezen a helyszínen.
Másnap onnét, folytatódnak a munkák, ahol előző nap félben maradt. Ezúttal a rablók menekülését kell felvenni, a jelenet egy részét a bankon belül, ahogy a rablók a zsákmányt menekítik kifelé, és ezután az utcán folytatódik. Minden a tervek szerint folyik. Kétszer is felveszik a jelenetet, amint a rablók kirohannak a bankból, és az ott várakozó autókban elmenekülnek. Ezúttal kicsit hosszabbra nyúlnak a munkák, és csak egy óra után rendel el szünetet a rendező.
Lassan oszlani kezd a nézők tömege is a munkásokkal együtt. A rendőrök is kicsit lazábbá teszik az ellenőrzést, hiszen ők is ugyanúgy dolgoznak, mint a stáb, nekik is kijár a pihenő. Fél kettő felé kezdenek visszaszállingózni a munkások és a nézők. Még nincs minden teljesen készen, amikor is ugyanúgy, mint a filmjelenetben, négy álarcos bandita felmarkolja azokat a zsákokat, amikben a pénz van, és leutánozva az egész filmbéli jelenetet, beülnek a kint várakozó autókba, és angolosan távoznak. A zsákmány nem kevesebb, mint húsz millió euró. A kint várakozó rendőrök semmit sem lépnek, hiszen azt gondolják, hogy ismét megkezdték a felvételeket, és ez csupán csak a film, és nem valóság. Mire észbe kapnak, hogy ami a szemük láttára történt az nem játék, addigra a rablóknak hűlt helye.
Feje tetejére áll minden. Megérkeznek a színészek, a rendező is, és nem tudják elképzelni, miért van már most ekkora sürgés–forgás, felfordulás. A rendőrük vezetője teljes blamázsban magyarázkodik, kézzel–lábbal, hogy le kell állítani az egész munkát, mert a szünetben valódi rablás történt. A színészek és a rendező is nevetésben törnek ki a hírek hallatán, majd a rendező odafordul az egyik tolmácshoz:
– Legközelebb ide sem kell hoznom az egész stábot, elég lesz pusztán több kamerát beállítanunk a banki megfigyelő rendszerbe, és majd abból a filmből vágjuk össze, amire szükségünk van. Sokkal olcsóbb és jobb lesz. Sőt életszerűbb is.
Másnap az újságok vezércikkben közlik az esetet, és azt is, hogy hála a nézőknek, pontos információkat kaptak, melynek alapján a banda két tagját már el is fogták a pénz egy részivel. A másik két tettes még menekülőben van, de a nyomukban vannak.
Még mondja valaki ezek után, hogy a legjobb és legélethűbb filmeket nem maga az élet írja.
