T?zre vetettem összes izmusom.
Belémvert történelmeket,
hittanon vonalzóval oktatott
k?tábla-kötelmeket,
másokkal összetartó
ragasztó enyvet, választóvizet
gyújtottam meg, mint csipkebokrot.
Most mind lánggal ég.
Sötét, csak fejemben marad,
ha porig leég szerzett tudás.
Az együvé-tartozás sárga,
kénes lánggal marasztal.
Nem plakátról rám ragadt nyugodt er??
Zöld nátron fénye villog.
A kék, monoxidos, madár-roppantó
poloskairtó erjeszt belobbanó
gázokat.
Vadrózsám csúcsán
hetykén, vörös kakas.
Tetszeleg magának.
Sötét van.
Árnyakat, sok voltjaimból
t?z körött szédelg? sziluettet
r?tvörös, kék, zöld éji fény
ösztökél: Vessetek piruettet a füstben,
menjetek, menjetek!
Keser?só fest tisztító fényeket
narancsba.
Nap. Visszatér?.
Sz?k, a tüzekkel fogyó,
tizenötmilliónyi hitehagyott
vár hamuból hajnali fényt.
Reményt.
-csataloo-
BGJ.2010.01.08.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.08. @ 12:48 :: Balog Gábor -csataloo