Úton álló vagyok
(de legalább nem útban).
Lehet, eltévedtem,
ám vissza nem fordultam.
Útonálló vagyok,
ki fegyvert hordok vállon.
Szárnyaimnak csonkját
mozdítani próbálom.
Forog a Föld, forog
velem, és mégis: állok.
(Hellyel-közzel helyt is.)
Irigyen nézek rátok,
indulásra mindig
bátran vállalkozókra.
Indulni készülök
én is — már nyolc év óta.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.09. @ 19:16 :: Bátai Tibor