Kérem a következőt!
– Adjon Isten, doktor úr! Jöttem, mert még mindig egy merő kínlódás az életem. Egész nap caflatok úgy negyven-ötven kilométert, mert nincs annyi erőm sem, mint egy beteg szúnyognak. Jut eszembe, már csak fél grammot bírok emelni, de ha egy motort varrnánk a hasamra, úgy az epecsatornámat egy katéterrel akkor indithatnámamikor akarom. Tetszik tudni, nem megy az epém a patkóbélbe, nem bírok enni és nem bírok emelni.
– Beszedte a felírt gyógyszert?
– Én be, kínomba, hogy nem bírok emelni, csak járkálni, a héten ki is festettem egy lakást.
– Na, de akkor maga bír emeleni!
– Dehogyis bírok, doktor úr, a pemzlit viszi a fal, azt nem kell tartani.
– Felfelé mégis kell, sőt, húzni is.
– Sem felfelé, sem lefelé, mert tartja a fal.
– Tartja ?! Ezen kívül hogy telnek napjai?
– Hát, amikor otthon vagyok, fűtok egész nap.
– Kályhába?
– Abba.
– Ki segít a tűz rakásban ?
– Áh, nem segít senki. Van egy kis kalapácsom, meg egy vésőm, és egész apróra töröm a szenet.
– De a véső meg a kalapács több, mint egy gramm – mondta végtelen türelmet erőltetve magára Görög doktor.
– Annak nincs súlya, a kalapács estibe töri a szenet.
– De a vésőt is tartani kell és a kalapácsot emelni, páciens.
– Tessék megérteni, doktor úr, annak nincs súlya.
– Rendben jó ember, akkor én felírok magának egy receptet.
– Majd eljön érte a húgom.
– Én odaadom most…
– Nem bírom én azt a nagy, nehéz papírt el.
– Ó, ó… Értem. Na, viszontlátásra, jóember.
– Isten megáldja, doktor úr.
A páciens az ajtóbol visszalépett és csak annyit kérdezett:
– Mit is akar nekem felírni, doktor úr?
– Hiperbenzanol metadomidot.
– Az nem jó, azt írja fel, amit a múltkor.
– De az egyszerű görcsoldó. Amiből kétszer egy felet kell bevenni.
– Én úgy ötöt-hatot bevettem evés előtt és úgy éreztem, kezdi meghozni az étvágyamat.
– Ám legyen, jóember – és doktor Görög szemrebbenés nélkül felírta a négy doboz placebot és átvette a vaskos borítékot.
– Akkor majd jön majd a húgom, elfuvarozni a receptet.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.27. @ 19:00 :: Boér Péter Pál
