Böröczki Mihály - Mityka : Kővirág

Isten-lelte rózsakertje,

szép-szirom virágom,

világosul, csillagosul,

mégis alig látom.

 

Úgy szeretnék, még szeretnék

jó lakója lenni,

s messze szökken. Az a távol

csillag-évezernyi.

 

Körötte egy lányt szeretnék,

hamvas-fehért, szépet

megtalálni, megölelni

azt a mindenséget.

 

Túl-világon énvilágom,

alig ott, mi nincsen,

örök-fehér kővirágom

szirmához segítsen.

 

          Kővirág, kővirág,

          tégy csodát, tégy csodát,

          párod nyílik közeledben,

 

          – elmúlásban, születésben

          fakassz zöld tavaszt nekem,

          s tedd élővé, Istenem.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.27. @ 08:10 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.