Bűdi Gábor : Szergej szilánkjai XI-XII. PUBLIKÁLVA A IV. RÉSZBEN, JAN. 21-ÉN!

Szergej egy aprócska szobában ül. Fogai között napraforgó héjat forgat, majd igazi cigány módjára – mintha csak az árokparton ülne – hegyesen és nyílegyenesen kiköpi…
Konstatálja, hogy nem sikerült beletalálnia a hamutálcába.

Hmmm… nyílván nem csinálna ilyet társaságban. De a magány személyiségtorzító hatását véli felfedezni az apró mozdulatban, így megbocsát magának.

Szergej megdics?ül

 

Szergejnek – nem véletlenül – kocsmás nosztalgiázós emlékei támadnak fel.
Huszonéve világmegváltó gondolatok Hajnóczy, Hrabal, Orwell, King Crimson, Hendrix és Morrison lázában égve Szergej rendszeresen járta a lepusztult kocsmákat “Élettanulás” céljából.
Mivel beilleszkedési problémái sosem voltak, így hamar intenzív közösségi élet középpontjában találta magát.
Egyszer, egy alkalommal er?s felindultságból uszkve 6 borsodi világos után egy kerthelyiség kockás abroszát félrehúzva felállt az asztalra és a platánfák lombja alatt szavalni kezdett.
Ady Endre publicisztikai írásaiból A Farkas nyilatkozatát adta el? néhol a cinizmus, néhol ?szinte felháborodottság, néhol az igazságát szenvedélyesen követel? ember felhangjaival.

Szergej – habár több alkalommal állt életében színpadon – itt megdics?ült. Ahelyett, hogy üres poharakkal dobálták volna meg, avagy elküldték volna a büdös picsába, szórványos tapsot kapott. S ami az elismerés netovábbját jelentette, az este hátralev? részében már nem fizetett az elfogyasztott sörökért.

Habár így utólag kétségessé válhat a siker értéke, azért Szergej – s ennek most számos oka van – szívesen állna azon az asztalon ismét.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája