Csak a jelek közepébe
suhint a szó,
hullámain
lebeg a csend.
Az árnyék hirtelen megszakad,
s már nincs hova rejteni a sugarakat.
Szent álomba lendül
az árva húr,
s az ítéletben bezárul
a lét szeme.
Minden oly hirtelen enyész,
a szépséget öleli a penész.
Oly hirtelen szakad meg a folytatás,
vár a sötét.
Rideg k?lapra fagy a hang,
a szél.
Kék toronyba szökik a vihar,
csillagok aranyába feketét kavar.
Homályba foltosodnak a falak,
csak a hiány, a semmi maradandó.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.12. @ 07:44 :: csontos marta