Mondd, miért látom
arcom halvány holdján
fölfelé kúszni fényed,
s mindaz, mi bel?led
árad, titokban rám lel,
s álmomba égeti léted.
Hangod tengerébe ejtve
szemem visszanéz rád,
s versbe olvad a szonett.
Szavaid gy?jtve építem
magam, s lelkem csendjébe
dobban a táncos menüett.
Ajkamon g?zölög a t?led
kapott ige melege,
s szegletébe bújik a Nap.
Sötétség súlyából bomlik
ki hajam, s vonásaimra
szépül bel?led az indulat.
Arcod tiszta zászlóján
én vagyok a magam felirata,
s tükrödbe töröm sorsom.
Lásd, a szeretet megsz?rt
sugarán ülök, s benned
magamat érted megosztom
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 05:22 :: csontos marta