Czirják Jolán : Exitus

2010.01.17. Czirják Jolán Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Füst kapar tüd?nkbe,
miközbe’ szemlesütve súgja –
“Nem én vagyok,
ki vesztetek’ okozza…
Csak is – kik
ostobán feléltek
itt, e Földgolyón
temérdek oxigént,
s mi ontja, meg nem ?rzitek –
ti öltök, EMBEREK!”
Kiírtva százezernyi erd?…
Helyükbe gyárakat teremt
a kapzsiság – de nem sokára elj?,
mi itt kopogtat egyre már –
kezével int a zord Halál…

Legutóbbi módosítás: 2010.01.17. @ 21:27 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"