PÉTER ERIKÁNAK, szeretettel
Oda a szeretet-pompa,
csupasz lett a karácsonyfa!
Kidobva a szegény feny?.
Ujjé, a jókedvet el?!
Maszkarában macska járja,
Sziszeg kígyófej? párja.
Dob-, fazék- és trombitaszó,
bárhogy halljuk, nem altató!
Csinnadratta, pezsg? fals hang,
javában zajlik a farsang.
Némely maszkos oly’ víg, hogy csak…
Bolondok vagy bolondoznak?
A konyhán nem mai lányok
szorgosan sütik a fánkot.
Néhányan, kik az óbornak
nem álltak ellen, hódolnak
fölöttébb h? szerelmesnek:
villanypóznát ölelgetnek.
Sepr?n, m?bibircsók orrán
viháncol a vén boszorkány.
Mit látni ott? Modern sárkány
elektromos kék tüzet hány.
Torna-mentett mozgást ápol:
keze-lába furcsán csápol.
Egy szeszes képzelettel-vert
lát hajót, alatta tengert,
leny?gözi, amit ott lát,
két tenyérrel védve ajkát
azt kiáltja: – Hahó! Hahó!
Talpa alatt ropog a hó.
Ki az ott bohócruhába?
A cip?je: macska lába!
Másik, bundában: kész medve,
menyecskére brummog kedve.
Mennyi csúfság, semmi szépség,
mégis tetszet?s az összkép!
Aki fázott, csupa t?z, ni!
Igyekezzünk telet ?zni!
Nem sokára, bármily’ tarka,
Véget ér a farsang farka!
Legutóbbi módosítás: 2010.01.13. @ 10:42 :: dudás sándor