Polgári énünk néhanap, lám
Krisztina, magából kilép
Bár megb?nh?dik, aki vét
Er?sebb bennünk a kalandvágy
A félelemnél. Játszunk a t?zzel
A szép, a játék, elragad
Lovaink patája dobog
És megtelünk ezernyi ízzel
Ügetünk. Két méterre t?lünk
Magasodik a sziklafal
Álmunkban óriássá n? a meredély
Aztán autóba szállunk. Te vezetsz
Száguldunk.. Szeretlek.. Kérlellek, maradj
Te nevetsz, zeng t?le a lidérces éj
Legutóbbi módosítás: 2010.01.27. @ 18:46 :: Fűri Mária