*saját fotó
(meghallgatom)
Kicsit fáradtan ébredtem reggel,
majd a Nap sem köszönt nekem,
a kávém hideg volt, cukor nélkül,
és erősen fájt az egész fejem.
Dühösen csaptam be az ajtót,
mint éhes oroszlán néztem körül
és a Holdat letéptem az égről,
a mélybe hullt,
némán,
tehetetlenül.
Ökleim emeltem az égre
és üvöltve szóltam
– jóreggelt világ –
a sirályok vijjogva köszöntek
– ne magyarázz, adjál kaját! –
Később csendes lett minden,
a koldus a sarkon reszketett,
pár fillérért könyörgött reggel,
adtam neki egy szelet kenyeret,
Kicsit vártam, lesz „köszönöm”
és azt hittem, ő ennek örül;
a kenyeret undorral félrelökte,
az a porba hullt
némán,
tehetetlenül.
Jó reggelt világ – suttogtam csendben,
fejemben lüktetett néhány gondolat,
keresztet vetettem a temető szélén,
s csendesen néztem, hogy a halál arat.
– Lassulj le, kérlek, van erre még idő,
élhetnénk egy kicsit felhőtlenül!
Csuklyájáját gyorsan a szemébe húzta
s tovább dolgozott
némán,
könyörtelenül.
Jó reggelt világ!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Adminguru