MOTTO
„Életünk ég? szövétnekhez hasonlít, mely hol
gyorsabban, hol lassabban de szüntelenül fogy.
Boldog az, ki mid?n létének e múlandóságára
gondol, azzal vigasztalódik, hogy sokaknak
világított.”
Döbrentei Gábor
EL?SZÓ HELYETT
FELHÍVÁS EMLÉKEZÉSRE 1989 UTÁN
Mikor ez a minden gyalázatot zokszó nélkül t?r? nép végre felemelte a fejét, az egy csodálatos pillanata volt az életemnek. Olyasmi, amiért érdemes volt élni,
El?ször nem kellett gy?lölnöm ?ket és haragudni reájuk. El?ször éreztem meg, hogy minden másságuk ellenére jobb sorsra érdemes emberek ?k is.
El?ször tudtam egyenl?nek érezni magam velük. El?ször tudtam szeretni ?ket! De mint minden csoda, ez is csak három napig tartott. Mert a forradalmat is ellopták, a három napos reményt, hogy érdemes ellenállni, hogy lám, meg lehet szabadulni az örökös és oly változatos megaláztatástól. Hittük, hogy Ember az ember és nem kiszolgáltatott párja.
Három napig. Ennyi kellett, hogy „eseményekké” silányuljon a lelkünk a lelkünk forradalma.
Azóta újfajta megaláztatásokat leltározunk. Néha ellenkez? el?jel?eket, csak az emberi méltóság oly szubjektív érzése marad a nulla pont közelében.
Ahány sors, annyiféle alázat. Mert büszkén élni – itt- csak nagyon keveseknek adatott. S azokat a magunkfajta nem igazán ismerheti. Íme az ok, amely oly sokunkat szétszórt a nagyvilágban, egyeseknek sikert, másoknak újabb frusztrációt hozva.
Én csak a magamét mondhatom hát monomániásan, mert hogy azt ismerem a legfájóbban. Mondom, hogy másoknak is eszébe jusson a már-már elfelejtett, külön bejáratú saját megaláztatása.
Mert amilyen igaz, hogy a feledés segít tovább élni a bajok után, épp annyira igaz az is, hogy vannak események, amelyeket fel kell dolgozni, meg kell emészteni, de soha se szabad végleg elfelejteni, mert ez nem csak kényelmes megalkuvás, hanem egyenesen b?npártolás lenne.
Ne legyünk restek emlékezni, akkor se fáj, ha fáj!
De az életünk igazságához tartozik az is, hogy ebben a sajátos kelet-európai kisebbségi sorsban a mi nemzedékünk felvállalt egy hivatást. Miközben ?si létfenntartási ösztönnek engedelmeskedve mindent elkövetett személyisége kiteljesítésére és családja fenntartására, úgy mellékesen felvállalta a rábízott közösség minden gondját-baját. Mert orvosként helytállni olyan emberpróbáló negyven év alatt, mint amilyen nekünk jutott az ezredvégen, az mindenik egy külön sikertörténet a maga nemében. A mi visszaemlékezésünk életünk azon eseményeire, amelyeket jelent?snek érzünk, nem csak személyes jóérzés vagy elégtétel kérdése, amelyhez kétségtelenül joga van mindenkinek, hanem ugyanakkor fontos kordokumentum is.
Ezért arra kérek minden kollégát, hogy egy év alatt írja le élete legfontosabb eseményeit, a különösen fájdalmasaktól kezdve a különösen szívmelenget?kig, hogy összeállíthassuk bel?le az 1960-ban Marosvásárhelyen végzett Orvosok Könyvét. A humoros dolgokat se feledjétek, mert aki a humorát elveszíti, az már nem is él igazán!
?szintén sajnálom, hogy Magdó János hirtelen elvesztése és az utolsó találkozó elmaradása, annyira aktuálissá teszi ezt a kérést. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy egyáltalán maradt-e még id?nk az emlékezésre. Várom soraitokat! Sok szeretettel:
Temesvár, 2006. július
Bárányi László Ildikó
Ne legyünk restek emlékezni, akkor se ha fáj!
ÖTVEN ÉV – FÉL ÉVSZÁZAD – NAGY ID?
Minden ember életében,
DE ORVOSKÉNT HELYTÁLLNI
– olyan emberpróbáló negyven év alatt, amilyen nekünk jutott az ezredvégen, –
az mindenik egy külön sikertörténet a maga nemében.
A mi visszaemlékezésünk életünk azon eseményeire, amelyeket jelent?snek
érzünk nem csak személyes jóérzés vagy elégtétel kérdése
– amelyhez kétségtelenül joga van mindenkinek –
hanem fontos kordokumentum is.
A könyv megvásárolható, érdekl?dni Bárányi Ildikónál lehet: ibaranyister@gmail.com levélcímen.
Engedtessék meg egy pár mondat kiegészítés, egy legalább ilyen fontos hírr?l.
Irodalmi díj Bárányi Ferencnek
Az Írószövetség temesvári székházában 2009. november 20-án adták át a Temes megyei szervezet 2008 évre szóló irodalmi díjait.
Mircea MihÃ?Æ?ieÃ?Ÿ irodalomkritikus, esszéíró és publicista, Simion DÃ?Æ?nilÃ?Æ? m?fordító, Nicolae Sârbu és Octavian Doclin költ?k társaságában idén dr. Bárányi Ferenc vehette át a megtisztel? Prózai irodalmi díjat, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban tavaly megjelent, Boldogság délibábja cím? kötetéért. Cornel Ungureanu helyi írószövetségi elnök az év legsikeresebb regényének kiáltotta ki a regénypályázaton nyertes Boldogság délibábját, amelyet valósággal elkapkodtak az olvasók. A hatvanas évek fiatal orvosainak küzdelmét bemutató önéletrajzi regényt Pongrácz Mária író méltatta, aki a Boldogság délibábját a rangos prózai díjra javasolta.
„Nyugdíjas orvos, tartalékos politikus és amat?r író vagyok – mondta a díj átvételekor dr. Bárányi Ferenc. – Köszönöm a zs?rinek, hogy «olvasatlanul» az én kötetemet díjazta, és Pongrácz Máriának, aki jelenlétével, intellektusával, szavának súlyával alapvet?en hozzájárult a Boldogság délibábja irodalmi díjához. Faulkner megírta a tanya-falu-város trilógiáját, én is hozzáfogtam már az egyetem (Égbe nyúló kockakövek) – falu (Boldogság délibábja) – város trilógia harmadik kötetéhez. Ha isten egészséget ad, hamarosan befejezem a trilógiámat!”
Forrás: http://erdely.ma/kultura.php?id=61286
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
