MEGHÍVÓ
a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör tisztelettel meghívja Önt
és kedves ismer?seit, barátait
a Hajdúböszörményi Sillye Gábor M?vel?dési Központ
és Közösségi Ház
TIT-termébe
2010. 01. 16. (szombaton) 17 órára
PAPP FÜR JÁNOS
apokrif (az út)
cím?
Harmadik verseskötetének bemutatójára
A kötet borítóját Szilágyi Imre grafikusm?vész rajzolta és tervezte.
A kötetet bemutatja
Dr. KÖDÖBÖCZ GÁBOR
irodalomtörténész
A kötet néhány versét felolvassák
Balla Zoltán
Török Péter
Varga Tibor
a Kertész László Irodalmi Kör tagjai.
El?szó a verseskötethez
A Rámcsukódott ajtók mögött (2007) magánytól motivált vallomásköltészete, illetve a Metszetek (2008) kétszáz remekbeszabott opusa nyomán Papp Für János Hajdúböszörményben él? költ? újabb verses könyvét veheti kézbe az olvasó. Az apokrif – mintegy igazolandó a korábbi kötetekr?l írott ajánlásokat- a szerves és tudatos építkezés figyelemreméltóan szép példája.
A lírai alany a rá jellemz? élmény- és érzékenységformák újragondolása és továbbfejlesztése révén alkotja meg magánmitológiaként is olvasható versuniverzumát. Az összetett szemantikájú és finom nyelvi strukturáltságú kötet hatvan darabnyi költ?i lélegzetvétele Papp Für János lételméleti iskolázottságát és metafizikai érzékenységét is bizonyítja. A kulturális emlékezet és az irodalmi hagyomány mozgósításával született, átgondoltan megkonstruált versfüzér a magyar és világirodalmi kánonnal is termékeny párbeszédet folytat. A lehetséges hatások, ösztönzések és érintkezések közül a magyar irodalomból József Attila, Szabó L?rinc, Füst Milán, Pilinszky János, Kosztolányi Dezs? és Weöres Sándor, az európai lírából pedig Hölderlin, Rilke, T.S. Eliot, Sylvia Plath, Ted Hughes és W. B. Yeats emelhet? ki.
Mindazonáltal Papp Für János legf?bb erénye, hogy saját növéstervére figyelve pontosan próbálja olvasni önmagát. Legf?képpen azért, hogy az alkotó és alakító energiák, illetve a mnemotechnika segítségével megfejthesse a költ?i emlékezet fekete dobozát. Eközben nem akar többnek mutatkozni a már meghódított min?ségnél, nem kíván versenyre kelni a trendivel, mert Mészöly Dezs?vel szólván jól tudja, hogy csak a született alattvalók keresnek maguknak kérlelhetetlen uralkodót: a divatot. Ezzel szemben minden idegszálával azonos szeretne lenni a képességeivel, minthogy az írástudói felel?sség számára sem a közösségi, nemzeti horizontot jelenti csupán, de önnön tehetségének felismerését és annak gondozását is. A talentum ugyanis nehéz és szálkás kereszt, hiszen egyszerre lehet?ség, felel?sség és kötelesség. Versei tanúsága szerint költ?nk ezzel is tisztában van. A gondolati és erkölcsi szigorúságtól motivált könyörtelen önfeltárás, a bels? tájakon metsz? élességgel átvilágító illúziótlanul bátor és következetes szemléletmód azt példázza, hogy Papp Für János megértette és magáévá tette a Két hexameterben megfogalmazott József Attila-i tanítást.
A kötetbeli versvilág motívum- és jelentéshálózatát, s?t egész értékszerkezetét az élet-halál oppozícióba s?rített lenni vagy nem lenni, menni vagy maradni, játszani vagy látszani, egzisztálni vagy exitálni félelem- és reményelv? kett?ssége, az egymásnak feszül? min?ségek paradox párhuzamossága határozza meg. A hamleti sorsképlet jegyében megszólaltatott dilemma (elbír-e engem a világ, és elbírom-e én a világot?) az emberi létezés alapmotiváltságára reflektálva fejezi ki az erkölcs és rémület, riadalom és reménykedés köztes pozíciójában változó intenzitással mindannyiunkban jelenlév? kérdést: jaj, ki válthat meg a szenvedést?l, avagy ki adhat értelmet neki…? A bizonyosság- és oltalomkeresést azonban – a lírai én alkatából, világlátásából adódóan – nem követi a Babitsnál, József Attilánál, Pilinszkynél s másoknál kiküzdött megváltás- és feloldozásremény. Ennek híján marad a Szabó L?rinct?l, Szilágyi Domokostól és Baka Istvántól ismer?s racionális kétely, a sokismeretlenes bizonytalannal illúziótlanul szembenéz? bátorság szürkületbe takart reménye, esetenként pedig a Csengey Dénes-féle ethoszt megidézve a kétségbeesés méltósága.
Az apokrif záró darabja (most) a kötet egészére kiterjed? érvénnyel artikulálja az Isten nélküli világ döbbenetével szembesül?, hiányérzetekt?l, kétségekt?l és disszonanciáktól szabdalt létélményt, amely a lírai alany játékterét és létbeli pozícióját is h?en tükrözi: „minden csak / a megoldásra vár / de kinek tehetem fel / a kérdést / én itt vagyok / de hol a válasz / mely adhatna / egy kevéske értést / merre lépjek / merre nézzek / csak a bizonytalanság / a biztos / és talán / semmi más / az aktám / szigorúan titkos / vagy csupán valami / gyönge látomás”. Az idézetben megfogalmazódó, intellektuális fegyelmet és állandó készenlétet sugárzó m?vészi/emberi igényesség a szerz? talán legrokonszenvesebb vonása, egyszersmind költ?i kiteljesedésének legf?bb záloga. Ez a karakteres esztétikai magatartás teremti meg annak az esélyét, hogy a kötet partitúráját meghatározó apokrif eredeti jelentésével dacolva Papp Für János versvilága utat találjon az olvasókhoz.
Dr. Ködöböcz Gábor
irodalomtörténész
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
