simára mosdatott a harmatszűz hajnal,
úgy reszkettem ölében, fájva, akarva
bolyhos holdsugarak töröltek szelídre
és léptem könnyedén nyúlt a konyhakőre ,
lábujjhegyen, pőrén örvénylett a kávé, míg
csészém falán doboltak ujjaim,
és a szívemre fércelt blues, a csodás,
szabadon áradt bennemma reggel
lüktető hangokra szét
Legutóbbi módosítás: 2010.01.23. @ 16:17 :: Horváth Melinda