*„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.”
A levelek anyja vagyok,
Faként elhullatom,
Az én kicsikéimet
Elbocsátom.
Beteg kérgeimet,
Hozzám simítja az idő,
Rajtam korhad el,
S újra nő.
Ágaim megrezzennek,
Megérinti őket a szél,
Az egyik felettük áll,
És mesél.
Száraz leveleim
Csüngnek az ágak széléről,
Nézik a kopár vidéket
Messziről.
Szeretem az engem körülvett
Zöld papucsaimat, mohákat,
Amelyek melegítik
A talpamat.
Szeretem a beteg kérgeket,
Már belém ivódtak,
Rám rakódnak le,
Megrohadnak.
Szeretem a hosszú kezeimet,
S az ujjait is, ágakat,
Amik a Nap felé
Mutatnak.
Szeretem a száraz leveleket,
Az erezetükön lévő molyokat,
Megsebezve őt, engem,
A világot.
Szeretem édes árvaságukat,
Elhagynak, elszállnak,
Átadják magukat
Az elmúlásnak.
A levelek anyja vagyok,
Faként elhullatom,
Az én kicsikéimet
Elbocsátom.
*Catullus: Gyűlölök és szeretek részlete.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Adminguru
