Horváth Nóra : Felkavartál…

(javított kiadásban)

(meghallgatom)

 

 

                                           Felkavartál, mint egy forró levest,

                                           És a benne úszkáló tésztát,

                                           Az azt megérintő sárgarépát,

                                           A húsra fektetett borsószemeket.

 

                                           Felkavartál, mint egy nyugvó tavat,

                                           Melynek felszíne mozdulatlan maradt volna,

                                           Ha te belém jössz, te angolna,

                                           Hínár-erdőbe vetetted magad.

 

                                           A vizem megzavarodott,

                                           Ködös a látszat az iszapig,

                                           Benne az alkotóelem, térdig befogadott.

 

                                           Egy élmény lát napvilágot,

                                           Felszáll a tükrére, ott duzzogott,

                                           Aztán az ár sodrásában elporlik,

                                           –  Száz elemre szóródik. –

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Adminguru
Szerző Horváth Nóra 87 Írás

"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).