New York, ha a város nevét halljuk, még mostanában is, nagyon sok embernek, azonnal a szeptember 11-i tragédia jut eszünkbe és a két hatalmas torony, amelyek azóta sajnos nincsenek. Számomra azt, hogy ott álltam a szédít? magasságú épület alatt és nem gy?ztem csodálni. Nagyon örülök annak, hogy a lehet?ségem nyílt arra, hogy a város rengeteg gyönyör? és leny?göz? látványosságai között a várost annak legmagasabb pontjáról is megtekinthettem.
Itt is, mint általában minden Manhattan-ben, azaz a City-ben, csillogott-villogott, és rengeteg ember volt mindenütt. Egyértelm? irányító táblák mutatták az utat ahhoz a felvonóhoz, amelyen felsuhanhatunk az irdatlan magasságba. Magyar embernek ijeszt?en hosszú embersor várakozott a pénztárnál, ahol a talán kicsit borsos belép?jegyet meg lehetett vásárolni. Még fel sem ocsúdtunk a meglepetésb?l máris arra kértek bennünket, hogy mosolyogjunk. Villant a vaku. Minden látogatóról emlék fénykép készült, amelyet a látogatás után szintén borsos áron megvásárolhatunk. A felvonó befogadó képessége szinte elképzelhetetlen volt, de nem volt id? megszámolni az embereket, hiszen szemvillanás alatt fenn voltunk. A kilátóban minden, amire szükség lehetett. Ajándék-bolt, étkezési lehet?ség stb. Az ablakok mellett körben padok, ahonnan hosszú perceken keresztül csodálhattuk a látványt, amely leny?göz? volt. Egy lassú kör megtétele után a szabadtéri kilátó következhetett. Ez volt az igazi gyönyör?ség. Hirtelen nem tudtuk, hogy hová nézzünk. Az északi oldalon az egész Manhattan-sziget, közepén üdít? zöld foltként a Centrál-park tárult elénk. Jól követhet? volt a városrendezés eredménye, a tizenkét észak-dél irányba nyúló „aveneu”-ból (sugárút) képzett sakktábla-minta, melyet több mint száz kelet-nyugat irányból haladó „street” (utca) keresztez. A keleti oldalon a pénzügyi világ központja a nevezetes Wall Street, a t?zsde épületével. Távolban a ködbe vesz? Queens. Déli irányban Brooklyn hatalmas területe, Long Island és azon túl a hatalmas és csodálatos Atlanti-óceán. Az Európából idelátogató szinte látni véli a vén kontinens partjait. A nyugati oldalon a Battery park, innen indulnak a kiránduló járatok a „Statue of Liberty-hez”, a Szabadság-szoborhoz, amely onnan fentr?l szinte „kislánynak” hatott. Mellette piciny kis pontként Ellis Island, amely a legtöbb bevándorlóknak az els? amerikai föld volt, amelyet lábuk érinthetett. Több mint 12 millió ember érkezet az ígéret földjére a XIX.-XX. Század fordulóján, hogy megtalálja a gazdagságot és a függetlenséget.
Ma már nincs ez a hely. Nincs, mert egy örült úgy gondolta, hogy ez a csodálatos épület együttes a rossz, az elnyomás, a nagykép?ség és minden rossz megtestesít?je. Azt hiszem ez az ember sosem látta ezt a csodát, ezt a szépséget, amit én magam láthattam. És azóta is ?rzöm emlékeimben.
Kedves Inez, ezt az úti beszámolót valóban inkább a Napló-ba javasolnám, mivel színes, szép képeslap ugyan, de inkább újságcikk jelleg?.
Várjuk irodalmi alkotásaidat.
A.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.31. @ 13:42 :: Inez Impish
