A parkban egy kislány jött szökkengetve felém. Táncolt mindene. Két copfja mellbimbóit verdeste. Rajta, mint hágcsón napsugárnyaláb futott felfelé. Közelembe ért. Rám mosolygott.
– Nem fázol? – kérdeztem.
– Csak a gyógyszertárba akartam átszaladni. Apa ott gyógyszerész, tudod?
– De nincs rajtad semmi!
Magára nézett.
– Azt hittem, csak álmodok. Tényleg meztelen vagyok?
– Otthon egyedül voltál?
– Nem. Néne vigyáz rám. ? apáca, tudod?
– Hány éves vagy?
– Hét leszek.
Nyakában egy kis lánc vonzotta tekintetem. Valamikor én kaptam apától ilyet. Kereszt függ?je volt.
– Szép a nyakláncod.
– Az iskolába nem vihetem. Aranyból van, tudod?
– Menj el?ször haza! Öltözz fel! Megfázol.
– Dehogy! Hisz te álomnéni vagy! – mondta mosolyban fürd? szájjal.
– Gyakran álmodsz? Hogy hívnak? – kérdeztem t?le egyre rosszabb hangulatban.
– Anna. A nagymamám is így hívják. Minden nap álmodok. Anya elmondta mi az. Én néha mégis azt hiszem, igaz. Ma azt álmodtam, hogy átmásztam a kerítésen a szomszédba. A combomba belement egy szálka. Nagyon fáj! Látod, milyen nagy?
Levettem a szemüvegem. Kicsit felhajtottam a szoknyám. Sebér?l az enyémre néztem. Mi történt? Ki ez a kislány? Álmodok? Anna nagymamám negyven, gyógyszerész apám negyvenöt éve halott. Néne, a nyaklánc… Képtelenség!
– Megpróbáljam kihúzni? – mondtam mégis.
Hozzá akartam érni, hogy megtudjam, érzékelem-e.
– Ne! Apánál kapok C vitamint! Szeretem szopogatni. Itt leszel még? Hozzak neked?
– Aranyos vagy.
Elszaladt. Átcsillant meztelen hátán a nap.
Rágyújtottam. Ma vagyok ötvenöt éves. Valamikor nem gondoltam, hogy megélem. Napszúrást kaphattam? Még fél órája se vagyok itt – pillantottam az órára. Talán hallucináció volt az egész.
Pár perc telhetett el és hallottam:
– Álomnéni, hoztam! – nyújtotta felém az ujjai közt olvadozó kis sárga drazsét.
Nem nyúltam érte.
– Vagy a szádba tegyem, mint apa nekem?
Kinyitottam a szám. Az édes ízt?l felfordult a gyomrom. Alig tudtam kinyögni:
– Köszönöm.
– Gyere máskor is! Szia! És hidd el, nem fázom! A macis paplan van rajtam, amit karácsonyra kaptam, de a pizsamát nem szeretem.
Csak néztem utána. Kacskaringózva szaladt. Lehunytam a szemem, majd azonnal kinyitottam. Otthon megkerestem a nyakláncot. Felpróbáltam. Nem tudtam bekapcsolni.
Másnap elvittem az ékszerészhez. Hazafelé leültem a padra, de rögtön felálltam. Szemben a fa mögött Anna feje bukkant föl. Rám nevetett. Fogta a törzsét, és táncolva körbekerülte. Copfjai lengtek utána.
Az ágakkal bújócskáztak.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.09. @ 12:58 :: Inaktív
