Kedves nyári napon legyezget az árnyék,
Terebélyes fám már gyümölcst?l roskad,
Szerelem búg szívemben, miért lázadnék?
A béke érint, miért lennék most vad?
Simít a bús szell? és oly illatot ad,
mint a gy?rt termés, mely az ágról levált,
S tán ha egyszer meg is üti kobakomat,
Tudom, hogy engem a világ sose bánt!
Csak távolról hallom a vadság hangjait!
Szeretek és Kedvesem is szerethet,
H?vös kertem szélében, elbujdosva, itt,
Hol nincs ki megdobál minket és megvet!
Káosz van, de Káosz szüli meg a Rendet,
Miképp Isten adott földet, óceánt,
Ha életemben már nem is látok szebbet,
Tudom, hogy engem a világ sose bánt!
Az eszméken, mint a Lét kopott rongyain
Csúszok, keresvén, melyiknek a férce
Szakadt el és leng azon ember karjain,
Ki nékünk mostan az erkölcsi mérce?
Ki este talán borbélyházak lidérce,
Fogoly, kit a Sors furcsa vizekre hányt,
Miért érdekelne? Miért venném észre?
Tudom hogy engem a világ sose bánt!
AJÁNLÁS
Ti hatalmas Bárók és olcsó Hercegek!
Szegények és urak vagytok egyaránt,
Durvább horgonyként vessétek meg szívetek,
Hisz én jól tudom; e világ sose bánt!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Kapus Attila
